OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

A nő, aki tönkretett - második rész

Legutóbb megosztottam veletek a történetemet, mely során sikerült lenulláznom egy szép nagy kártyapénzt. Beszéltem a nőről akivel találkoztam. Ő, akit a cikkben Delilahnak hívok sosem hallott előtte a pókerről, mégis befolyást szerzett üzleti ügyeim felett - ami a póker volt.

A legutóbb ot thagytam abba, hogy már csak ritkán volt alkalmam pókerezni. Szinte alkudoznom kellett vele, hogy mehessek és dolgozhassak. Persze, ahogy azt legutóbb mondtam, ő nem tekintette munkának ha valaki a kaszinóba járt kártyázni. Én próbáltam megértetni vele hogyan működik a póker világa, és bár némileg sikerrel jártam, messzire nem jutottunk.

Szóval mikor eljutottam a Bellagioba egész éjjel játszottam, tudván ez az egyetlen alkalmam a héten. Ez ahhoz vezetett, hogy órákat játszottam fáradtan, ami a végeredmény szempontjából kedvezőtlen volt. Az "Időre játsz, ne eredményre" szabályom megvalósíthatatlan volt.

Aztán még ott voltak a telefonhívások. Játék közben felhívott: "Mikor jössz haza? Tudod, hogy nem szeretek éjszaka egyedül lenni a házban"
"Mondtam mielőtt eljöttem, hogy egész éjszaka játszani fogok. Ez két órája volt!"
"És nyerésre állsz?"
"Igen, cirka $5000 pluszban vagyok éppen."
"Akkor miért nem jössz haza? $5000 nem rossz, nem?" Olyan volt mintha újra az anyámmal élnék. Anyámnak mindig volt valami kifogása, hogy hazamenjek, akárhogy áltam. Ha nyerésre álltam, anyu azt mondta: "Remek, az elég, miért nem fogod a pénzt és jössz haza? A kedvencedet főztem."

Ha vesztésre álltam, azt mondta: "Úgy látszik ez nem a te napod. Miért nem jössz haza, a kedvencedet főzőm!"

Ha nullán áltam, ez volt: "Ha úgysem történik semmi, inkább haza kéne jönnöd, ahelyett, hogy ott vesztegetnéd az idődet abba a füstös szobában. A kedvencedet főztem!" Ez az anyám, hát nem imádnivaló?

De térjünk vissza Delilához. Ahogy mondtam, nem volt szerencsejátékos, szóval nem értette a póker lényegét, akárhogy próbáltam elmagyarázni.

"Drágám, mondtam már, nem számít éppen hogy állok, a lényeg hogy jó a játék és jól játszom."
"Mindig ezt mondod, aztán mikor hazajössz, közlöd, hogy veszítettél $2000-et. Ha hallgatnál rám és kiszállnál amikor mondom, sokkal jobban járnál. Miért nem hallgatsz rám sosem?"

Ezek a telefonhívások az őrületbe kergettek. Próbáltam elmagyarázni Deilahnak, hogy ez a munkám, egész életemben ezt csináltam, de mintha a falnak beszéltem volna.

Ahogy Delila tönkretette Sámsont mikor levágta a haját, az én Deliláhm azon képességemet nyirbálta meg, hogy sikeres legyek a szakmámban. Persze, ez megengedhetetlen volt, nem lett volna szavad így viselkednie, de én próbáltam kompromisszumra jutni vele. Megértettem, hogy ő nem szerencsejátékos, időbe tellik neki megérteni és megbíni abban amit csinálok. "Rendben drágám, nemsokára otthon leszek." Miért volt, hogy ahányszor ezt kiejtettem a számon, három hatalmas potot buktam el? Ami azt illeti, úgy tűnt, ahányszor megcsörrent a telefonom, azt valami hatalmas vereség követte. Nem vagyok babonás, tényleg, de egy idő után komolyan elgondolkodtam, hogy felvegyem-e a telefont.

Egy óra múlva újra telefonált. "Drágám, hogy vagy? Azt mondtad nemsokára itthon leszel."
"Tudom, de épp most ült le két rettentő rossz játékos az asztalhoz, most nem mehetek" Ez az esetek valószínűleg 90 százalékában hazugság volt, de ki hibáztathat érte!
"Hogy lehet, hogy mindig ezt mondod, ahányszor haza kéne jönnöd? És hogy lehet, hogy ahányszor azok a rossz játékosok leülnek, te mindig $2000-rel kevesebbel jössz haza?"

Szinte minden alkalommal ez ment, ahányszor betettem a lábam a Bellagioba. Végül a szorványos és bukó játék ahhoz vezetett, hogy nem volt többé elegendő kártyapénzem a megszokott alapomhoz.

Persze, más problémák is voltak Delilahval való kapcsolatomban, de ezek kitárgyalására ez nem a megfelelő hely. Jobb, ha itt a pókernél maradunk.

Szóval ott álltam, újra a tönk szélén, és nem voltam túl boldog, hogy ki kell ásnom magam a gödörből. A múltban, mikor Vegasba mentem, hogy $20/$40 limitet játszak a The Mirageban, mindig kész voltam annyit hajtani amennyit csak kellett, hogy egyenesbe jöjjek. Ha valakinek tartoztam, biztos lehetett benne, hogy a lelkemet is kidolgozom, míg vissza nem fizetem neki.
Most azonban más volt a helyzet. Szerettem volna menni és dolgozni, de Delilah lehetetlenné tette, hogy koncentráljak és helyesen cselekedjek. Arra volt szükségem, hogy belevessem magam a munkába, és amilyen gyorsan lehet ledolgozzam az adósságaimat. Persze, Delilah ezt nem értette meg, szóval nehéz helyzetben voltam.

De erről majd legközelebb.

Fordította: Vega