OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

A probléma forrása

A póker kecsegtető dolog. Amellett, hogy szórakoztató, pénzt ígér. Néha annyi pénzt ami már felülmúlja a munkás hétköznapokból származó reálisnak nevezhető bevételeket. Kevesebb munka, több pénz. Sokan nagy lendülettel vetik bele magukat a játékba, először csak egy kis szórakozást keresve, majd néhány hét siker után -ami előbb vagy utóbb valószínű bekövetkezik, öt emberből legalább kettőnél, ha nem is feltétlen a játék kezdetét követő néhány napon belül, de hamar- a pénz, sőt a megélhetés lehetőségét kezdik felfedezni. Ez a lehetőség adott és valós, ám nem véletlenül hívják a pókert a legnehezebb könnyű pénzkeresetnek.

A póker szerencsejáték abban az értelemben, hogy az éppen aktuális leosztás kimenetelében komoly szerepe van a szerencsének. Ezt a legtöbben könnyen el is fogadják és megértik azt, hogy hosszútávban kell gondolkodni, hiszen a valószínűségek és a helyes stratégiák ismeretében játszva a szerencse fontossága megszűnik, vagy legalábbis halványabbá válik. Azt hiszem ezt senkinek nem kell részletekbe menően magyarázni aki elég figyelmesen elolvasta a Pókersulit.

Az azonban már sokkal nehezebben feldolgozható tény, hogy napokat, sokszor heteket, de akár 1-2 hónapot felölelő tendenciák vannak egy intenzív játékot űző pókeres életében.
Időről-időre bekövetkezik az amit szerencs-, vagy pechsorozatnak hívunk. Egy-egy ilyen sorozat normál esetben néhány óráig, napig tart, de előfordul, hogy hosszabb ideig nem fordul a lapjárás és sikert sikerre halmozunk, vagy éppen fordítva, kudarc ér kudarcot. Erre nem úgy kell gondolni, hogy ilyenkor jó esetben verhetetlenek vagyunk, ellenkező esetben pedig abszolút mindent elveszítünk. (Bár kétségtelen, hogy ilyen szélsőséges hullámhegyek és völgyek is előfordulnak, de ezek valóban nem igazán tartósak.) Egyszerűen arról van szó, hogy a normál valószínűségek egy rövid-, vagy középtávú időintervallumot vizsgálva elhajlanak az átlagostól pozitív vagy negatív irányba. Ez az elhajlás sokszor csak pár százalékos, mégis a lélektani hatása akár pozitív, akár negatív igen komoly lehet.

Ez a lélektani hatás az amit komolyabban érdemes megvizsgálni, mert úgy gondolom ez a kulcs a sikeres póker karrierhez.
Kicsit rugalmasan kezelve az igazságot ki lehet jelenteni, hogy a pókerben van egy optimális stratégia minden szituációban, a matematikai valószínűségek alapján helyes és helytelen döntések. Egy jól leprogramozott robot (számítógépes program) ezért lehet képes egy gyenge vagy átlagos játékosokból álló mezőnyben stabil pluszt kihozni. A játéka sosem tér el az optimálistól, függetlenül attól, hogy az előző partikban nyert vagy veszített.

Az ember azonban nem gép. Attól függően, hogy milyen a lapjárás, változik a játékunk is. Módosul, hogy mivel indulunk, milyen kockázatokat vagyunk hajlandóak vállalni. Sajnálatos megfigyelés azonban, hogy míg egy nyerőszériában a lazább indulás pár százalékkal nagyobb nyereséget eredményezhet, - úgymond meglovagolhatjuk a hullámot - addig egy vesztő széria esetén a rossz játék katasztrófális következményekkel járhat. Az úgynevezett "tilt", mikor a megszokottnál rosszabbul játszunk egy elszenvedett érzelmi stressz miatt sokszor nem olyan drasztikus, hogy azonnal észrevehető legyen, csupán annyi történik, hogy minden lap kicsit jobbnak látszik mint amilyen valójában, minden draw kicsit valószínűbbnek tűnik, minden kassza a mi megérdemelt jutalmunknak.
Ez a helytelen játék persze további -és teljességgel szükségtelen- veszteségekhez vezet, amit sokszor csak balszerencsének tudunk be, pedig több annál. Egyszerűen egy olyan lelkiállapotba kerülünk, ahol az ítélőképesség akkora csorbát még nem szenvedett, hogy zuhanórepülést eredményezzen, de épp eléggé eltorzult ahhoz, hogy az optimális stratégiáktól messze eltérve reagáljunk a szituációkra jelentősen csökkentve a nyereséget, a nullszaldó felé közelítve, vagy akár túllépve azt.

Ez a lelkiállapot az igazi veszély bárkinek, aki hosszú távon, intenzíven szeretné űzni a pókert. A szerencse forgandó, minden rossz széria végetér egyszer, az általa okozott negatív emócionális állapot azonban jóval tovább tarhat, akár hosszú hónapokig, ránk telepedve, anélkül, hogy igazán tudnánk róla. Véleményem szerint ez az ami végül a legtöbb, pályája kezdetén sikeres játékost maga alá gyűri, míg végül feladják a reményt, hogy a póker megélhetés forrása lehet. Ebből a frusztrációból születnek a legkiterjedtebb csalásteóriák, összeesküvés elméletek is.

Az optimális esetet, ha mindig tökéletesen játszunk. De mivel ez lehetetlen, a cél az, hogy a lapjárás a lehető legkisebb befolyással legyen érzelmeinkre és így játékunkra. Ez tipikusan olyan dolog amit mondani sokkal könnyebb mint véghezvinni. Ebben az esetben mi vagyunk önmagunk legnagyobb ellenségei, ki inkább, ki kevésbé, ez már természet dolga. A megoldás nem egyszerű, egy hosszú ideje tartó -hívjuk így- póker-letargiából kitörni nagyon nehéz. Megoldás lehet, ha más típusú játékot játszunk egy ideig. Fix limit helyett pot limit, hold'em helyett egy kis omaha. Ajánlott a megszokottnál kicsit kisebb alapon. Szintén segíthet, ha egy külső megfigyelő értékeli a játékunkat és tanácsot ad.

Nem elég csupán ismerni a póker matematikáját, a különböző stratégiákat. Nem elég a türelem, és a kitartás, szükség van arra is, hogy önmagunk fölé tudjunk kerekedni.

Ez a sikeres pókerkarrier titka.

Vega