OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Nyilvánvalóan a trilógia harmadik részét a legnehezebb megírni számomra. Az első és második részben megosztottam veletek néhányat az esztelenebb dolgok közül, amelyeket életem során műveltem, de azok elhalványulnak amellett, amit most mesélek el. Ez nem igazán egy nyomortól vagyonig történet, inkább egy gazdagból szegény sztori.

A második részben 2000 elején hagytam abba, amikor elhatároztam, hogy abban az évben készpénzes pókert játszom, és távol maradok a kemény versenykörúttól. Nos, pontosan ezt tettem.

Úgy terveztem, hogy hetente kétszer-háromszor játszom a Bellagióban. A maradék időt golfozással, pihenéssel és a barátokkal való szórakozással töltöttem volna. Nagyszerű ötletnek hangzott, és pontosan ez volt az az élet, amit mindig is el akartam érni... De légy óvatos, mit is kívánsz!

Akkoriban olyan stabil voltam anyagilag, mint még soha. Éppen egy nagyszerűen sikerült december volt mögöttem a Taj Mahalban, ahol megnyertem a bajnokságot, és a készpénzes póker is jól ment. Lényegében az egész évet golfozással és szórakozással tölthettem volna, egyetlen játszma póker nélkül, és még mindig rendben lettem volna anyagilag. Annak alapján, ahogy végződött az év, azt kívánom, bárcsak egész évben a golfpályán maradtam volna, olyan messze a pókertermektől, amennyire csak lehetséges!

Nos, mi történt? Mi ment rosszul? Most mondom: hirtelen nem érdekelt annyira a pókereredményem. Egy győzelem vagy egy vereség semmit sem változtatott az életemen, és ezt jó dolognak tartják! Nem játszottam olyan kitartóan, mint korábban, és alapjában véve két órán belül eluntam magam az asztalnál. Nos, mi volt az unalom gyógymódja? Kitaláltad! Gyerünk azokkal a koktélokkal!

Sűrűn előfordult, hogy golfoztam néhány barátommal, és azután legurítottam néhány sört a klubházban. Aztán hazamentem, szörföztem egy ideig a neten, aztán irány a pókerterem. Ám előtte találkoztam pár barátommal, és elköltöttünk egy különleges ebédet a millió hely egyikén, ahol ezt Las Vegasban megteheted. Itt találtam rá új gyengeségemre, a vörös borra.

Az ebédek általában közel két óráig tartottak, ami több mint elég idő volt ahhoz, hogy egymagam kivégezzek egy palackot. Ezt folytattam egy Bailey's-es kávéval, aztán irány a pókerterem egy kis társasági életre. Természetesen semmiképp sem tudtam ebben az állapotban pókerezni - nem, ha győzni akartam. Csodálatosképp mindig akadt egy üres szék egy jó asztalnál (az asztalok mindig jónak látszanak, amikor részeg vagy). A pokolba is, leülök egy kicsit, gondoltam. Mi a legrosszabb, ami történhet?

Ha ekkor abbahagyom az ivást, talán még lett volna esélyem. Azonban ha olvastad az első és második részt, akkor tudod, hogy mentek nálam a dolgok. Az ebéd utáni italom Corona sör volt lime-mal, amit addig ittam, míg ki nem szálltam a játékból.

Mielőtt leültem, már vesztettem. Nem készültem fel szellemileg, és semmiképp sem nyerhettem egy 300$/600$-os játékban, ha nem vagyok birtokában a teljes ítélőképességemnek. Időnként szerencsés voltam, de a végeredmény elkerülhetetlen volt. Reggel hatkor már alig tudtam nyitva tartani a szememet, és a zsetonhalom előttem nyolc százdolláros bankóra és négy százdolláros fekete zsetonra fogyatkozott - össze sem hasonlítható azzal a 30 000 dollárral, ami előttem tornyosult hat órával korábban. "Mindent be... Győztél... Jó éjt, fiúk" volt a tipikus vége az estémnek.

Másnap délután négy körül ébredtem macskajajosan, és tökéletes idiótának éreztem magam - abszolút vesztesnek. Miért lettem ilyen önpusztító? Nem tudtam. Az unalom elkerülése megérte, hogy elszórjam az összes pénzem? Természetesen nem. "Sosem teszek ilyet többé!", fogadtam meg magamnak néhányszor abban az évben.

Még mindig úgy emlékszem a napra, amikor a hajóm jéghegynek ütközött, mintha csak tegnap lett volna. Kínos helyzetbe hoztam magam a társaim előtt a 26. születésnapomon, és nem emlékeztem szinte semmire. Az asztalnál Kamikaze Shootereket (15 ml lime dzsúz, 15 ml vodka, 15 ml triple sec aprított jéggel keverve. A fordító megjegyzése) ittam, miután már egy egész hétre való italt ledöntöttem a torkomon egyetlen este. Úgy ébredtem, hogy egyetlen részletére sem emlékeztem a leosztásoknak, amelyeket azon az estén játszottam. Fogalmam sem volt, hogy vesztettem-e vagy nyertem, amíg vissza nem mentem a Bellagióba következő nap, és észre nem vettem, hogy 70 000 dollár hiányszik a széfdobozomból.

A januári anyagi stabilitástól augusztusra eljutottam a teljes csődig. Micsoda szégyen! Elszórtam a kártyatőkét, amelynek összegyűjtésével éveket töltöttem. Az egész munka ment a kukába egy fél év alatt. Milyen szánalmas, mennyire kínos! Mindent a startvonalról kellett kezdenem. Elég sok pénzt megmentettem, hogy biztosan ki tudjam fizetni a számláimat és más megélhetési költségeimet, de egészen biztosan nem volt megfelelő kártyatőkém, hogy folytassam a magas téten való pókerezést. Ám abban szerencsés voltam, hogy voltak hozzám közelálló emberek, akik hajlandóak voltak kölcsönadni némi pénzt, amíg talpra nem állok újra.

2000 decemberében visszatértem az útra, és mind a mai napig nem tértem le róla. Semmit sem változtatnék azon, ami 2000-ben történt velem. Szellemileg és fizikailag tönkrementem, és arra kényszerültem, hogy teljesen újjáépítsem magam. Ám annyira sokat tanultam ebből az élményből! Megváltoztatta a szemléletemet a pókert és az alkoholt illetően - egyébként az életet illetően is.

Még pozitívabb hangnemben: képes voltam teljes hátraarcot csinálni, és ma sokkal erősebb személyiség és pókerjátékos vagyok, mint előtte. Pótolni tudtam a 2000-ből származó veszteségemet, és azóta sem igazán estem vissza. Nem akarok hazudni és azt állítani, hogy sosem fogok újra inni, mivel időnként még előfordul. De most megpróbálok felelősségteljesebben inni. Nem bánok többé tiszteletlenül sem a pénzemmel, sem az ellenfeleimmel, és nem pókerezem többé magas téten alkohol hatása alatt. Ez túl nagy szerencsétlenséget okozott nekem a múltban, és nem akarok újra elindulni azon az úton. Tudom, hová vezet.

Rendben, úgy vélem, itt az ideje a történet erkölcsi tanulságának, bár eléggé nyilvánvaló. Ne keverd az ivást és a szerencsejátékot! Amennyiben hagyod, hogy az alkohol összezavarja az ítélőképességedet, hosszú távon csak károd származik belőle, az összes sikertörténet ellenére, amiket a részegekről hallottál.

Ha sikeres akarsz lenni a pókerben, minden döntést igazán teljes figyelemmel kell meghoznod. Erre nem vagy képes, amikor részeg vagy, még ha akkor az alkohol szelleme azt is mondja neked: "Gyerünk! Le tudod győzni ezeket a fickókat! Mind olyan rosszul játszanak, hogy még akkor is levered őket, ha a fél szemed lehunyod. Csak egy órát játszunk, és meglátjuk, mi történik." Ne hallgass rá... Én már elmondtam neked, mi történik.

Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.

Fordította: Makó Katalin