OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

A Card Player magazinban megjelent egy cikk Warren Karptól, melyben arról ír, hogy egy pókerverseny során minden feltett dollár értékét az igazi pénzhez kell hasonlítani. Mikor a versenyen egy 20.000 dolláros téttel találkozol, gondolkozz el, mennyit ér neked 20.000 dollár. Azt mondja, hogy mikor a tét megadását fontolgatod azt kell kérdezned magadból "Megér ez a lap egy új konyhát?" "Egy új autó árát nyerhetném meg ezzel?" és így tovább.

Ha olvastad a Super/Systemet, Doyle Brunson könyvét, melyet a Póker Bibliájaként is emlegetnek, más szemlélettel találkoztál. Én ez utóbbival értek inkább egyet. Doyle könyvében annak fontosságát hangsúlyozza, hogy a tét nagysága ne befolyásolja a döntéshozatalt. Azt mondja, az a fontos, hogy a lehető legjobb döntést hozd a leosztásról rendelkezésre álló információk alapján, félelem nélkül.

Szóval, kinek van igaza? Először el kell magyaráznom Warren elméletének alapjait. Egy átlagos versenyen a teljes nyereményalap 35-40 százaléka lesz a győztesé. Ha teszem azt egy 1000 dolláros versenyről beszélünk, melyen 100 játékos indult, a teljes nyereményalap 100.000 dollár. Mindenki a buy-in értékével azonos mennyiségű zseton kapott, így 100.000 dollárnyi zseton van játékban.
Warren szerint ez az oka annak, hogy egy bajnokságban valós pénzzel azonos értékűnek kell kezelned a zsetonokat. Valami azonban nem stimmel ezzel a gondolatmenettel. Az a gond, hogy ha megnyered az összes, 100.000 dollárnyi játékban levő zsetont, csak nagyjából egy 37.000 dolláros díjat nyersz. Ergó 1 verseny dollár nem ér 1 igazi dollárt, 63.000 dollárral rövidebb leszel.

Ez önmagában elég lenne annak magyarázatára, hogy miért rossz ötlet ezt a gondolatmenetet követni, de még nem végeztem.
Warren a zárszavában ezt írja: "... gondolj azokra a dolgokra amiket leginkább szeretnél /megvenni/ a való életben, és ezek fényében szemléld a kasszát." Ez szinte a teljes ellentéte annak amit Doyle Brunson javasol. Doyle inkább azt javasolná, hogy a játékra koncentrálj, az új konyha gondolatát pedig hagyd ott, ahol helye van - otthon.

Dr Max Stern - elsőrangú pókerjátékos- egyszer ezt mondta a versenypókerről: "Néha kockáztatnod kell a halált a túlélés érdekében." Imádom ezt az idézetet. Néhány szóban összefoglalja a lényeget. Mire is gondol Max pontosan? Igazából nincs is igazán szükség további értelmezésre. Azért én mégis megteszem, mert... ez az én cikkem.
Vannak esetek egy versenyen, mikor döntened kell - támadsz, vagy hagyod hogy mások irányítsák a játékot. Ha sikeres akarsz lenni a versenyeken - és ha még mindig olvasol, feltételezem, hogy így van- bele kell tudnod vetni magad a játékba, aktívnak kell lenned, kimarni a részed a szabad prédából.
Ki a szabad préda? Azok, akik harc nélkül feladnak potokat, melyek jog szerint az övék. Gyengék, akik inkább hátradőlnek és hagyják, hogy valaki agresszív játékkal átvegye az irányítást az asztal felett. Ők azok, akik egyetlen hatalmas leosztásra várnak, akkorára amiből egy új konyha kijönne. Mikor egy versenyen játszol, az a feladatod, hogy felfedezd, kik a harcosok. Csatázz felük, de légy óvatos. Ne hagyd, hogy kihasználják a jó természeted, ugyanakkor add meg nekik a kellő tiszteletet. Várj a velük való komoly összecsapásra - majd az utolsó asztalon. Épp elég bárány lesz az asztalnál, hogy minden harcosnak és neked is jusson belőlük. Ha mégsem, igen kemény versenynek nézel elébe.

Oké, elég a vademberes, vérontós szövegből. Miről is beszélek igazából? Mire vonatkozik ez a sok harcos szöveg egy póker cikkbe rejtve? Leginkább a verseny azon szakaszára vonatkozik, ami a pénzes helyezések előtt következik be. Ez az a szakasz, mikor a legjobb játékosok felülkerekednek, a többiek pedig csalódottan, egy "közel volt" vagy egy "huh, épp becsúsztam a pénzes helyre" sztorival mennek haza.

A versenypóker fizetési struktúrája nem úgy van kialakítva, hogy hosszú távon fizetni tudod a számláidat, ha mindig csak épp becsúszol a fizetős helyre. Úgy kell elkezdened játszani, hogy elfogadod, esetleg te kerülsz majd a buborékba (mikor pont az elő fizetős helyek előtt esel ki), miközben az igazi célért küzdesz, hogy az első három hely egyikében végezz, ahol az igazi pénz van. Harcosnak kell lenned, kockáztatnod kell a halált a túlélés érdekében, mikor eljön az idő. Ha nem teszed, sokkal nehezebben elérhető az igazi pénz. Ha az új konyhát vagy autót tartod szemelőtt, sokáig húzhatod egy versenyen, de egy centet nem kapsz csupán azért, mert tovább húztad mint a mezőny fele.

Nem kéne szégyenkezni ha valaki a buborékban végez. Diego Cordovez jelentetett meg egy cikket a 2002 július 5-i számban "Élet a buborékban" címmel. A cikke végefelé Diego a 2002-es Word Series of Poker egy fizetős hely előtti kiesőjéről írta ezt: "Nem éreztem iránta sajnálatott, mert felismertem, hogy bár ezen a napon meg kell küzdenie a csalódottsággal, máskor ez a fajta hajlandóság, hogy kockázatot vállaljon egy nagy versenyen kárpótolni fogja azért, hogy párszor a buborékban, vagy ahhoz közel végzett."
Diego tapasztalatból beszélt, az azt megelőző évben ő végezett a buborékban a WSOP nagy versenyén.

Ki gondolkodik tehát helyesen? Doyle, Diego és Max, vagy pedig Warren? Azt hiszem épp eleget pikkeltem itt szegény Warrenre, leszállok róla. Alapvetően nem arról van szó, hogy mi a helyes vagy a helytelen elképzelés, hanem arról, hogy neked mi felel meg leginkább. Ha új játékos vagy, aki csak ismerkedik a póker versenyek világával, Warren tanácsai révén sok hasznos versenytapasztalatot szerezhetsz. Segíthet megérteni, hogy a zseton amivel játszol bizonyos értéket képvisel. És talán megtanulod a túlélés fontosságát, a szerencse esélyére várva.

Ugyanakkor ha ezeket az elveket megtanultad és elfogadtad ideje előbújni a pajzs mögül. Komoly képet fel, játsz félelem nélkül. Mindent bele!

Fordította: Vega