A könyvet a 2+2 Publishing jelentette meg 2004 nyarán. A 2+2 Sklansky és Malmuth cége, és ők ketten a könyv szerzői között is ott vannak; Ed Miller pedig egy alacsony limites hold'em játékos. Amikor elkezdett játszani élő játékban, vesztett, aztán az elolvasott könyvek és a 2+2 fórumon kapott tanácsoknak köszönhetően nyerő játékos lett belőle. Egy idő után otthagyta az állását is a Microsoft-nál és főállású pókerjátékos lett belőle Las Vegasban.

Sklansky és Malmuth közepes és magas téteken játszik. Az alacsony tétes játékokról eddig kevés tapasztalatuk volt, ezért vonták be Millert a könyv megírásába. Ez jó húzás volt, mert Miller írásai - különösen a másik kettő száraz, matematikai stílusához képest - tömörek, de érthetőek és érdekesek. Ez egyébként a különböző fórumokba írt hozzászólásaira is igaz, érdemes azokat is elolvasgatni.

A könyv nem abból a célból született, hogy Lee Jones WLLH-jának, Matthew Hilger ITH-jának és a hasonló bevezető jellegű könyveknek az alternatívája legyen. Míg az említett könyveket abszolút kezdők is a kezükbe vehetik, az SSH esetében már a bevezető néhány oldal után világos lesz hogy komoly előképzettség és számottevő pókeres tapasztalat szükséges a megértéséhez. A szerzők nem csak a Hold'em szabályainak részletes ismerését tételezik fel az olvasókról, hanem a outok (outs), a kasszaesély (pot odds) mibenlétének és számolási módjának a tudását; vagy az ellenfelek lapjainak "kiolvasásának" képességét is.

Az SSH célja nem az, hogy megtanítsa az embereket a nyerő Hold'em-re, hanem hogy egy közepes-magas téteken játszóval megismertesse az alacsony téteken folyó játék nyerési stratégiáját, vagy hogy a kicsit vesztő, nullszaldós, vagy nyerő, de már tapasztalt alacsony limites Hold'em játékosoknak megtanítsa, hogyan lehet nagyobb BB/100-at elérni (nem könnyen).

A póker: szerencsejáték

A könyv alapfilozófiája az, hogy a póker nem más, mint szerencsejáték. Ennek - hogy a póker renoméját növeljék - általában az ellenkezőjét szokták hangoztatni, de a könyv írói szerint ez tévedés. Ahol a végeredményt a szerencse bármilyen mértékben is befolyásolja, az szerencsejáték, ennélfogva a póker is az. A könyvben leírt stratégiák azon alapulnak, hogy mindig aszerint kell játszani, hogy mi a várható érték. Ha ez pozitív, akkor mindent meg kell tenni hogy még több pénzt szedjünk be, ezért a könyvben leírt flop előtti, és különösen a flop utáni stratégia a szokásosnál aggresszívebb, több emelést javasol, és kevesebb hívást. Bevezettek egy új fogalmat is, a kassza-egyenértéket (pot equity), ami annak a kifejeződése hogy 1 egység tét berakására várhatóan hány egység nyereség (vagy veszteség) fog jutni hosszabb távon. Ha ez pozitív, akkor (némiképp leegyszerűsítve a dolgokat) minél több tétet be kell rakni ill. szedni a többiektől.

Indulási stratégia

Az SSH kétféle indulási stratégiával szolgál: egy a feszes asztalokhoz (3-4 játékos néz flopot, ez értelemszerűen 35-45%-os flopnézésnek felel meg) és egy a laza asztalokhoz (7-8 játékos néz flopot). Az előbbi nagyjából hasonló a szokásos indulási stratégiákhoz (lásd pl. WLLH), az utóbbi viszont jóval lazább. Korai pozícióban kb. megegyezik az előbbi középső pozíciójával. Például Axs-el ilyen laza asztalnál korai pozícióban is limpelést javasolnak. Mindazonáltal az indulási stratégia nem képezi a lényegi részét a könyvnek. A szerzők eredetileg nem is akartak indulási táblázatot belerakni - feltételezték hogy az olvasók már tudják milyen lapokkal érdemes indulni.

Outok számítása haladóknak

A outok számolásánál két új fogalom jelenik meg. A töredék outok annak a kifejeződései, hogy még ha egy out lapot meg is kapunk, akkor sem nyerünk vele az esetek 100%-ban. Például ha AK van a kezünkben, de a flop elhibázott bennünket, akkor elvileg 6 outunk van a két magas lapra. Igen ám, de még ha be is jön valamelyik akkor sem biztos hogy nyerünk, hiszen lehet hogy valakinek máris drillje van, vagy két párja, vagy akár éppen a mi egyik outunkkal lesz két párja. A szerzők szerint magas párral az esetek kb. felében nyerünk ilyenkor tehát hat darab fél outunk van, azaz összesen 3 out. Ez még egy egyszerű példa volt, a könyvben ennél jóval komplexebbek is szerepelnek. A outokhoz tehát meg kell tudni becsülni azt is, hogy ha bejön, az esetek hány százalékában nyerünk vele. Emellett szintén töredék outnak számít az, amelyik ha bejön, akkor is lehet hogy mással kell majd a kasszán osztozni (split pot). Tipikusan egylapos soroknál szokott ez megtörténni. Az ilyen out is csak félnek számít, hiszen fele nyereményt kapunk vele.

A rejtett outok sem triviálisak. A legtöbben már találkoztunk olyan esettel hogy két párunk volt, aztán megjelent az asztalon a második egyforma lap (magasabb, mint valamelyik párunk) és a két párunk máris nem ért semmit, hiszen mindenkinek akinek addig párja volt, szintén két párja lett. A rejtett outok annak a kifejeződései, hogy ez az ellenfelünkkel is megtörténhet. Ha tehát valakiről feltételezzük hogy két párja van, de ha ez ellentételeződik (counterfeits) akkor nekünk magasabb két párunk lesz, akkor a outjainkhoz hozzászámolhatjuk azokat a lapokat is, amelyek ellentételezik az ellenfelünk két párját, hiszen azokkal is mi nyerünk. (Rejtett out persze nem csak két párnál lehetséges.)

A szerzők szerint ezek a outok, bár kisebb mértékben befolyásolják a játék menetét mint az általában szokásos számolások, hosszabb távon mégis összeadódnak, és már jelentősen befolyásolják a BB/100-at. Hasonló okokból a hátsóajtós húzólapokkal (backdoor draw) is elég sokat foglalkoznak a könyvben. A hátsóajtós flöss húzást (backdoor flush draw) másfél, a sorhúzást pedig egy outként javasolják figyelembe venni.

A megfordult dominancia

Ha AK-val indulunk és az ellenfelünknek AT-je van, akkor azt mondjuk, hogy a mi lapunk domináns az övéhez képest, hiszen ha bejön az A, akkor mi nyerünk a magasabb társlappal, de ha nem jön semmi akkor is mi nyerünk ugyanezen ok miatt. Viszont ha a flopnál A helyett T jön le, akkor már az ő lapja dominálja a mienket: ha A jön le akkor neki két párja lesz, nekünk pedig csak egy; ha pedig nem jön semmi akkor ő nyer a tízes párral. Ez a megfordult dominancia, és ezért is kell a magas lapokkal csak nagyon óvatosan menni a flop után.

Ráhúzás (redraw): a húzólapok után

A húzás fogalmát ismerjük, de az SSH megismertet bennünket a ráhúzás (redraw) fogalmával is. Ráhúzás van akkor, ha nekünk van már valamink, pl. egy pár; az ellenfelünkről tudjuk hogy húzásra vár, de azt is tudjuk hogy ha neki bejön amire vár, akkor az ő outjai közül valamennyi nekünk egy további húzást fog eredményezni. Például, nekünk AhKh, a flop Ac9d8h, és az ellenfelünkről sejtjük hogy JT-vel sorhúzáson van. Ha bejön egy Q vagy egy 7 a turn-nél, akkor sorral lever bennünket. Igen ám, de ha Qh vagy 7h jön, akkor mi viszont a legjobb flössre fogunk húzni, és ezzel az esetek egy részében mégiscsak nyerhetünk a rivernél. Méghozzá várhatóan igen nagy kasszát, hiszen a sorral az ellenfelünknek nagyon erős lapja lesz, és csak nehezen fogja elhinni, hogy a floppolt magas pár után a rivernél bejött nekünk a hátsóajtós flöss is. Ezért a ráhúzás lehetőségét tartalmazó leosztások a szerzők szerint számottevően erősebbek a ráhúzás nélkülieknél. Persze ha az ellenfelünknek van olyan lapja, amivel ő fog ránk húzni, akkor meg a mi helyzetünk rosszabb az átlagosnál.

Aggresszió

Az SSH által ajánlott játék sokkal aggresszívebb a WLLH-ban és a többi könyvben leírtnál. Ezek a könyvek a "fit or fold" stratégiát javasolják, azaz ha a flopnál nincs legalább egy top párunk, vagy erős húzólapjaink akkor dobjuk be a lapokat. Millerék szerint ez a "fit or fold" elv hibás. Általában jellemző a könyvre, hogy nagyon sok emelést javasol. Egy tipikus példája: hand Qh7h, preflop A játékos tétet rak be, B ráemel, mi tévedésből hívunk, A tartja, a többiek bedobják. Flop: Jc7s5h (közepes párunk és hátsóajtós flöss húzásunk van a preflop emelővel és egy harmadik játékossal szemben). A játékos passzol, B tétet rak be. A klasszikus defenzív taktika szerint itt vagy be kellene dobni, vagy hívni és húzni a második párra meg a hátsóajtós flushre. A helyes taktika viszont az SSH szerint ekkor az emelés.

River: vigyázat, mélyvíz!

A river licitkörben alkalmazandó taktikát a legtöbb más szerző elintézi pár sorral vagy oldallal, mondván hogy ha idáig eljutottunk, akkor bizonyára első osztályú lapjaink vannak, és sokat már nem veszthetünk. Az SSH szerint ez a megközelítés hibás, mert a river is olyan licitkör ahol értékes téteket tudunk a meglevők mellé beszippantani, vagy éppenséggel nem megnyerni. A könyvben ezért több fejezet is hosszasan foglalkozik a river játékkal. Itt is bevezetnek egy új fogalmat, a túlhívást (overcall). Ha A játékos tétet rak be, B hív és C is hív, akkor C túlhív. Ha mi vagyunk a B játékos, akkor lehetőségünk van eldönteni, hogy emeléssel megpróbáljuk kiejteni C-t, vagy inkább mi is hívunk és reménykedünk abban, hogy C is hív. Ennek főleg akkor van értelme, ha D játékos is van. Ha C-nek és D-nek valószínűleg gyengébb lapjaik vannak a mienknél akkor inkább hívjunk, hátha megadják, és akkor eggyel több BB kerül a kasszába mintha emelünk és csak A adja meg (vagy az sem). A túlhívás másik vonatkozása, hogy ha mi vagyunk C vagy D helyében akkor a szokásosnál erősebb lapjainknak kell lenni, hiszen heads-up helyett több potenciális ellenfelet is le kell győznünk, és azokat már nem tudjuk kiejteni, hiszen ha 1 tétet már megadtak, akkor szinte biztos, hogy megadják majd a következőt is a még nagyobb kasszára.

Az SSH megjelenése óta eltelt hónapok alatt elég sok vitát eredményezett az internetes fórumokban. Az egyik kritika szerint az SSH túl aggresszív játékra veszi rá az embereket, amivel többet veszthetnek, de minimum jóval nagyobb kilengésekre számíthatnak. A másik szerint az SSH tovább növeli a jó és a rossz játékosok közötti szakadékot. Mindkét állítás igaz. Aki eddig sem számolgatta a outokat, az nem fog a töredék outokkal sem foglalkozni. Aki nem nézte a kasszaesélyt, az nem fogja a kassza-egyenértéket sem nézni. Aki pedig mindezt próbálta számolni, csak rosszul, annak még kevesebb esélye lesz a komplexebb számításoknál. A legjobbak viszont elhelyezhetik az arzenáljukban ezeket a fogásokat is, amelyekkel hosszabb távon még többet nyerhetnek. Persze ez nem egyszerű: az interneten rendelkezésre álló mintegy 20 másodperc alatt az outok meghatározása, a kasszaesély kiszámolása mellett még a kassza egyenértéket is jól kiszámolni, töredék outokat, rejtett outokat, ráhúzás lehetőségeket helyesen felismerni még egy-két asztalon is csak gyors észjárással, és sok-sok gyakorlással lehet.

Összefoglalva, az SSH könyvet feltétlenül érdemes elolvasnia azoknak, akik a meglévő alacsony limites pókertudásukat szeretnék továbbfejleszteni, de a kezdők ne ezzel a könyvvel induljanak neki a Texas Hold'em világának. Ne számítsunk könnyen betartható tanácsokra. Bár ilyenek is vannak a könyvben, a legtöbb koncepció megértése és játék közbeni alkalmazása jó matematikai és kombinációs képességeket, gyors észjárást, nagyfokú odafigyelést, folyamatos koncentrációt, és jelentős kockázatvállalási hajlandóságot kíván.

A könyv az Amazonnál 17 ,5 dollárba kerül, és kb. 370 oldal terjedelmű.

Tannhauser