OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Nem pókereztem még hosszú ideje, amikor rájöttem, hogy ez olyasvalami, amit szeretek, és amit egész életemben szívesen csinálnék. Na már most, elmagyarázni ezt anyámnak és a családomnak, az egy egészen más történet. Érthető, hiszen anyám mindig színésznek, ügyvédnek képzelt el, vagy valamilyen más "elfogadott" foglalkozást kívánt nekem. Soha, legvadabb álmaiban sem gondolt arra, hogy legkisebb fiából hazardőr naplopó lesz.

Természetesen minden energiámmal azon voltam, hogy elmagyarázzam neki, hogy nem vagyok szerencsejátékos. Anyám nem pókerezik, így nehéz volt megértetni vele a különbséget. Csak annyit tudott, hogy mindent elveszíthetek. Persze ez a minden mindössze 1300 dollár volt akkoriban, amit pókerezésből szereztem!

Komolyan mondom, mindent megpróbáltam, még a terjedelmes pókernaplómat is megmutattam neki az összes statisztikával. Hadd mondjam el nektek, ez nem volt szokásos napló. Csoportosítottam az adatokat napok, helyek, óránkénti eredmény és játéktípus szerint. Meg tudtam mondani az óránkénti eredményemet egy bizonyos helyen, hétfőnként, hat óra után lejátszott hat óránál hosszabb menetekben! Sőt, nem csak ezt, hanem azt is, hogyan játszottam, és milyen volt a hangulatom aznap! Tudom, tudom, ez kissé betegesen hangzik.

Az egész arra ment ki, hogy megmutathassam anyámnak, hogy komolyan veszem a játékot. Nem akartam semmirekellő hazardőr lenni, tudományos alapon szerettem volna játszani. Mindez anyám egyik fülén be, másikon ki - ahogy várható volt. "Bánom is én, iskolába mész!" Ez egy több mint ésszerű válasz volt persze.

Végül "elfogadta" az elképzelésemet, hogy hivatásos pókerjátékos legyek, bár még mindig nem ez volt az első választása számomra. Valahányszor tizenévesként leégtem, összetört. Sürgetett, hogy álljak le, és éljek normális életet, de én már túlságosan elhatároztam magam a póker mellett ahhoz, hogy jó útra térjek.

Mégis, gyűlöltem, hogy anyám is beült ugyanabba az érzelmi libikókába, amit nekem el kellett viselnem – ő egyszerűen nem tudta ezt kezelni. Minden este, amikor hazaértem, az első kérdése az volt: "Hogy ment?". Egy ideig elmondtam neki az igazat. Elmeséltem, ha vesztettem 1000 dollárt, de azt is, ha nyertem 1500-at.

Azonban ez nem működött. Amikor nyertem, minden nagyszerű volt - remek lett a hangulata, és igazán boldog volt. Amikor vesztettem, nem csak a vereség tényével kellett megbirkóznom, hanem anyám automatikusan bekövetkező depressziójával is, ami engem is búskomorrá tett.

Így sokat gondolkoztam a probléma megoldásán. Többé nem kellett anyámnak beülni abba a hullámvasútba, amely egy professzionális pókerjátékos életét jellemzi. Ettől kezdve mindig nyertem. Nos, majdnem mindig. Amikor anyám feltette ugyanazt a megszokott kérdést, volt egy új számom, amit előre kigondoltam. Ha 1000 dollárt nyertem, kétszázat mondtam neki. Ily módon boldog volt, de nem hisztérikusan. Ha vesztettem 1000 dollárt, azt mondtam neki, hogy pénzemnél maradtam, vagy hogy 60 dollárt nyertem.

Így ha egyik nap nyertem 1200 dollárt, a következőn pedig vesztettem 800-at, neki csak annyit kellett tudnia, hogy mindkettőn kétszázat nyertem. Végül is a végösszeg ugyanaz volt, de a "rémítő" ingadozás nélkül. Természetesen anyám nem hitte volna el, hogy sosem vesztek, ezért időnként azt mondtam neki, hogy rossz, rémesen balszerencsés napom volt - és 500 dollárt vesztettem!

Semmiképp sem könnyű elmondani a családodnak, hogy hivatásos pókerjátékosnak készülsz, de tehetsz egy-két dolgot, amivel jobb színben tüntetheted fel a pókert. Tutira mész, ha lejátszol nekik egy videót a World Series of Pokerről vagy más hasonló eseményről. Így a póker sokkal inkább látszik sportnak az olyan kaszinóbeli játékokhoz képest, mint a blackjack vagy a kockázás. Bármi jó, amit azért teszel, hogy elkülönítsd családtagjaid számára a pókert a többi asztali játéktól.

Attól függően, hogy hol játszol és milyen játékrendszerben, engedd meg nekik, hogy megnézzenek játék közben. A barátnőm egészen addig nem hitte el, hogy jó pókerjátékos vagyok, amíg nem izgulhatott értem a World Poker Challenge döntőjében, Renóban. Négy hónapja voltunk együtt, és ez volt az első alkalom, amikor érdekelte a pókerkarrierem. Bárhol is játszol, engedd meg a hozzád közel állóknak, hogy megnézzék a póker "világosabb oldalát". Vidd őket barátságos helyre. Óvakodj azoktól a játékoktól, ahol a játékosok behajítják a lapjaikat és üvöltöznek az osztóval. Mutasd be nekik sikeres pókerjátékos barátaidat. Mutasd meg nekik, hogy a megélhetésért pókerezni nem életidegen, csupán szokatlan.

Manapság anyám büszke a pókerkarrieremre, bár tudom, leginkább az elért eredményeim miatt. Anyám végül elfogadott, és mindenki ezt teszi előbb-utóbb. Ne gyakorolj nyomást a szeretteidre! Pókerjátékos vagy, és látod az egésznek az értelmét, de mit szólnál, ha a kvantumfizikát próbálnám elmagyarázni neked? Eltartana egy darabig, amíg megértenéd, nem? Adj időt a barátaidnak és családtagjaidnak, hogy elfogadják, amit csinálsz, ne várd el tőlük azonnal! Manapság a pókerezés mint hivatás társadalmilag egyre elfogadottabbá válik, így remélhetőleg a jövőben ez már nem lesz probléma. Ami a jelent illeti: vedd ki a részed a fejlődésből! Mutasd meg a póker boldog arcát, és próbáljuk meg kigyomlálni a negatív jelenségeket!
Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.

Fordította: Makó Katalin