Országos Pókerbajnokság 3. forduló
Eddig nem túl nagy sikerrel vettem részt a Szepe féle versenyeken, most azonban azzal az acélos elhatározással indultam útnak, hogy türelmes leszek, a meleg okozta kínjaim és a prizepool iránti enyhe közönyöm legyűrve rendesen fogok játszani.
Kissé álmosan közeledtem a versenynek helyet adó műintézmény előtti tér felé, a kerti asztalokat kémlelve. Első látásra, az avatatlan szemlélő teljesen normális, a szombat délutánt gondtalanul élvező gyülekezetet figyelhet meg, semmi gyanús nincs rajtuk. Közelebb érve, azonban hamar nyilvánvalóvá válik, hogy valami nem kóser a kisebb tömeggel. Akármerre fordul az ember, egy téma van csak, a póker. Ilyen leosztás olyan, leosztás, ezt történt, az történt. Politika, nők, autók, ilyen hétköznapi dolgok nem kerülnek szóba. Itt a helyem!! Néhány rövid üdvözlés után bekoslatok az ajtón és házigazdánk színe elé járulok, regisztráció végett. Kissé zaklatott, kissé szétszórt, örülök hogy megismer és nem kéri a személyim. Ezután vissza a gyanúsan egyirányba fókuszáló tömeg fele. Beszélgetünk erről, arról, az alaptéma változatlan. Fél óra elteltével szép lassan elkezdünk befelé szivárogni, hogy helyet foglaljunk a pókerasztalokkal távoli rokonságot mutató tárgyak mellett, melyek vélhetően rinocéroszből utánzat és megmaradt függönyanyag felhasználásával készülek, egy sietős ipari tanuló keze által. A sorsolásnak megfelelően mindenki elfoglalja a neki kijelölt helyet. Fura véletlen folytán én az első asztal első székébe ülök.
Miközben a többiek leülnek a helyükre, én örömmel konstatálok pár dolgot. Normális kártya van, hurrá! Nincs túl meleg, juhé! Mindenki helyet foglalt, hajrá! Az első fél órában akció nincsen, viszont határtalanul boldog vagyok, hogy egyetlen fakezű szerencsétlen, keverni és osztani képtelen kártyamágus nem jutott az asztalunkhoz. Sőt, igazán komoly bambulósat sem kaptunk, akit egy leosztáson belül hatszor kell figyelmeztetni, hogy ő következik. Itt térnék ki Tarkaflöshre, aki ezen típusnak igazi díszpéldánya, de úgy tűnik az elmúlt hónapokban mióta nem találkoztunk sokat fejlődött, alig kellett rá várni.
A blind félóránként emelkedik, ezalatt több kör lemegy a 8 fős asztalokon, tehát nincs ok a kapkodásra. Az események elég lassú folyásúak, senki nem akar hülyeséget csinálni. Végül Doki megunja és egy QQ-val bukva áttolja minden zsetonját valakinek. 56-an maradunk. Az első négy szint (két óra) gyorsan eltelik, sok akció nem volt, cirka ugyanannyi zsetonom van, mint induláskor. Egyetlen igazán érdekes lapom van csak, azzal se nyertem: 33-at kaptam kézbe. Épp áthaladt rajtam a button, előttem ketten limpelnek, na mondom, ne legyünk erőszakosak, megadom csak. SB, BB szintén jönnek. Flop: 2s2h3h. Hohó, ez kell nekem. Mindenki checkkel, én is elengedem, reménykedve, hogy jön valakinek egy flush, vagy egy szép magas lap amivel párja lesz. Turn 2. Oké, a flush már nem rúg labdába, viszont összességében ez nagyon jó, ha a riverben fullja lesz valakinek, az nagyon sokat érhet - nekem. Minél magasabb lapból lesz pár, annál jobb. River Kc. Ennek nagyon megörülök, de hiába, láthatóan senkinél nincs király. Végül kénytelen vagyok emelni egy kicsit, amire mindenki eldobja. Milyen szép lap, milyen kis pot.
A szünet után már akkora a blind, hogy kicsit tempósabban fogyatkoznak az emberek. A meleg szép lassan kezd elviselhetetlenné válni, minden önuralmamra szükségem van, hogy ne dobjam be a törölközött, illetve minden zsetonomat valami hülyeségre. A második szünethez közeledve már nagyon mennék, hív a természet, meg éhes is vagyok, így miután áthalad rajtam a blind, nem várom meg az utolsó leosztást, inkább a tömeget megelőzendő elindulok fölfele. 5 perccel később többen beszámolnak, hogy AA-om volt, és szép nagy partit nyertem volna. Az elbeszélés alapján a következő történt. A BB utáni játékos JJ-val 4000-re emelt (500/1000 volt a blind azt hiszem), mindenki dobta. Ha nem megyek el idő előtt, ezzel allin tolom, amit a JJ kénytelen lett volna adni. Mivel egyesek nem bírnak magukkal, kidobták a lapokat, mi lett volna ha alapon. Így tudjuk, hogy nyertem is volna az AA-val. Igaz, ha szepe eredetileg bentmarad, ő nyert volna, treff 78-ra megkapta volna a színsorát.
Kicsit lehűlve, teljes nyugalommal nézek a verseny hátralévő része elé, 33 ezer zsetonom több mint elegendő a 600/1200 blindok mellett. 22 ember van hátra, kis szerencsével simán ott vagyok az utolsó asztalon. Veszítek egy kevés zsetont szepe ellen, ezeket jórészt visszaszedem 2-3 blindlopás árán. Nem sokra rá azonban elér a végzet, szepe által, akinek pókertudását most inkább nem ecsetelném. A big blindon 9s7s-t kapok, mindenki fold, szepe megadja small blindról. Flop 2d 7d 9c. Szepe bet 2400. Összesen 4800 van a potban, nem akarok szepe ellen szerencsejátékot játszani, így ki akarom szorítani. Gyors allint mondok, 25000. Szepénél lehelletnyivel több zseton van csak ennél. Nem mondom meg mit gondolok, amikor azonnal hallom, hogy call. Felfordítjuk a kártyákat, szepénél 9d 3d. Egyrészről örülök, mert egy ilyen 34%-os lap ellen bármikor örömmel allint mondok, másrészről érzem, hogy nemsokára otthon leszek, mert szepe következetesen mázlista ellenem. Turn indifferens, a riverben pedig megérkezik a 5d. Na ja.
Ezután kicsit még lézengek, a fejemben színes halálnemeket képzelve el szepe főszereplésével, gondolkodom beülök kicsit ring gamere, stb. Ezalatt megfigyelem amint Kvasztics leesik a zongoráról (képletesen szólva). Először egy AAT flop után nyomnak allint Anikóval, Kvaszticsnál TT, Anikónál AK, river K, majd nem sokra rá, Simon Peti blöfföl allint preflop JKo-val. Pechére a tőle balra ülő ugribugrinál -aki mellesleg annyira szerencsés az egész verseny alatt, hogy a látottak alapján kétlem, hogy a lelke még a saját tulajdonában lenne- QQvan, megy vele. Kvasztics AAval nem habozik, egy allinnel gyorsan kialakul a sidepot. Hárman a potban, a flop KTT. Turn 9. River Q. Petinek sor, ugribugrinak full. Két legyet egy csapásra.
Ugribugri, aki sajnos nem csak szerencsés néha, de tudja is mit kezdjen a jó lapokkal, egész napon át tartó chipleaderségét győzelemre is váltotta végül, ezt azonban én már nem vártam ki, inkább hazafelé vettem az irányt. Legközelebb majd tovább nézem -aktív résztvevőként- az eseményeket.
Vega