Hadd kezdjem azzal, hogy egyáltalán sehol nem tanultam arról, hogyan kell megfelelő könyvismertetőt írni. Egészen jól csináltam a 11. osztály angol óráján, de összesen ennyi tapasztalatom van benne. Valójában egy könyvbeszámolóra, amelyet kilencedikben a Gandhi című könyvről írtam, A++-t kaptam. Persze igazából sosem olvastam a könyvet, ez egy videós könyvbeszámoló volt, és egészen jól elszórakoztattam az osztályt. Így egy olyan apróság, hogy valójában sosem olvastam a könyvet, nem akadályozta meg Mrs. Perkins-t abban, hogy ezután éveken keresztül mutogassa kilencedikes osztályainak. Nem vagyok "igazi" író, és nem is szándékozom az lenni. Elmesélek nektek különböző helyzeteket és eseteket, amelyekkel pókerezés közben találkoztam, olyan jól, ahogy csak képes vagyok rá. A szókincsem meg se közelíti azt, amivel egy igazi írónak rendelkeznie kell, és én ezt készségesen elismerem. A középiskola után közvetlenül egyetlen iskolába jártam a "Poker 101"-be, amelyet a szuterénemben tartottunk a barátaimmal, majd később a magánklubokban, városszerte.
Ezt előrebocsátván, elmesélem, hogy összefutottam egy Jim McManus nevű valódi íróval, aki történetesen szintén pókerezik egy kicsit. Nem olyan régen Jim adott egy lökést az egómnak, mert azt mondta: Egészen jó dolgokat írsz. Gondoltál valaha könyvírásra?" Akkor nem voltam biztos abban, hogy csak kedves akart lenni vagy komolyan gondolja, amit mondott, így azt feleltem: Nos, most hogy mondod, már fontolgattam, de nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék kezelni egy ilyen hatalmas feladatot. Nem tudok sokat az írásról, és még azt sem tudnám, hol kezdjem."
"Ó, az a része könnyű, fiam. El tudsz mesélni egy történetet, és csak ez számít. Jó írónak lenni annyit jelent, hogy papírra veted mindazt, amit belül valóban érzel. Kis nyelvtani hibákat vagy szerkezeti kérdéseket egy szerkesztő vagy akár egy néger is elsimíthat. Én mondom neked, az emberek érdeklődve hallgatnák, amit mondanál."
Ez óriási vigyort csalt az arcomra, mivel teljesen magamba szívtam a bókokat, amelyeket épp most kaptam egy igazi írótól. Nem sokkal ezután Jim küldött nekem egy előzetes példányt az új könyvéből, a Positively Fifth Streetből. Két napig tartott, amíg a Fed Ex megjelent az ajtómnál a könyvvel, és már nagyon vártam, hogy olvashassam. Természetesen sosem voltam egy gyorsolvasó, így arra számítottam, hogy a könyv a polcomon fog porosodni egy darabig, és végül akkor fogom nekidurálni magam, amikor lehetőségem nyílik rá. Azonban a kíváncsiság a legjobbat hozta ki belőlem, és azonnal olvasni kezdtem. Az első fejezet annyira magával ragadott, mint egy forgószél, és képtelen voltam abbahagyni az olvasást. Tudni akartam, mi következik. Jim számos témával foglalkozik a könyvben. Nem akarom elrontani a felfedezés örömét, de röviden összefoglalom a fő témákat:
- A Binion-gyilkosság tárgyalása (Lonnie "Ted" Biniont, Benny Binionnak, a
Horseshoe Casino alapítójának fiát 1998-ban holtan találták. Először
drogtúladagolásnak vélték, aztán élettársát és annak fiatalabb szeretőjét
vádolták a meggyilkolásával. A fordító megjegyzése.)
- Nők a World Series of Poker 2000-en,
- Jim kalandjai a World Series of Poker 2000-en.
Miközben a könyvet olvastam, már tisztában voltam a Binion eset
kimenetelével, a nők és Jim szereplésével 2000-ben, mégis az egész
újdonságként hatott rám, Jim részletes, Picasso-szerű leírásának köszönhetően.
Azért nevezem Picasso-szerűnek, mert kevés író tudná ilyen realizmussal
megragadni, ami abban a zűrzavaros évben történt. A Város Legnagyobb
Játékának szellemében írva Jim egy hihetetlen kalandra visz bennünket: egy írót
megbíztak, hogy nyomon kövesse a nők szereplését a 2000. évi WSOP-n. Jim
belevetette magát az eseményekbe, és azon kapta magát, hogy maga is szerepel
a nagy versenyen! Elképesztőnek találom, hogy annak ellenére, hogy tisztában
voltam az események végkimenetelével, türelmetlenül olvastam, hogy
megtudjam, mi történik legközelebb.
Valójában rengeteg pókerinformáció van a könyvben, de nem annyira sok, hogy azok, akik nem értik a limit nélküli hold'em finom árnyalatait, kirekesztettnek érezzék magukat. Nos, én elolvastam, amiről azt gondoltam, szükséges elolvasnom a stratégiáról és ilyesmikről, így egy efféle könyv örvendetes változatosság volt számomra. Úgy értem, igazából nem más, mint egy történet a "minimális esélyről", amelyben valaki tapasztalat nélkül a teljes kártyatőkéjét kockáztatja a WSOP-n egy vágyálom reményében, ami valóra válik. Nyilvánvalóan a könyv különösen érdekes volt számomra, mivel a legtöbb főszereplőjét ismerem. Jim bemutatja a játékot egy egy asztalos szatelliten és a valódi versenyen, és számos mulattató anekdotát közöl a "vegasi életről". Ha valaha is voltál Vegasban, teljesen azonosulni fogsz Jim ottani, 2000-es tapasztalataival - ez egy szórakoztató történet.
Ha valamilyen valódi tényeken alapuló olvasmányt keresel a pókerről, nem találsz jobbat a Positively Fifth Streetnél. A pókervilág szerencsés, hogy egy olyan ismert író ad nekünk részletes beszámolót a kimerítő négynapos bajnokságról, akit csak egy hajszál választott el a világbajnoki cím megnyerésétől. Egészen biztos vagyok benne, hogy Jim nagyon szerencsésnek érezte magát az egész próba alatt - vagy nem? El kell olvasnod a könyvet, hogy megtudd!
Nos, most, hogy teljesen elolvastam a könyvet, őszintén szólva kicsit lehangolt vagyok - nem Jim befejezése vagy a könyv bármely része miatt, hanem mert Jim bátorító szavai ellenére, hogy "Tehetségem van az íráshoz", megtanultam és megértettem, mi választja el a valódi írót a pókerjátékostól, aki kedvtelésből ír. Sosem tudnék olyan képet festeni, mint Jim a Positively Fifth Streetben. Mihelyt befejeztem a könyvet és letettem, rájöttem, hogy jobb, ha az igazi írást az igazi írókra hagyom. Gratulálok Jim, a pókeres mestermunkáért, ami egyetlen pókerrajongó könyvespolcáról sem hiányozhat az elkövetkezendő években.
Szerző megjegyzése és helyesbítése: Nem kapok fizetséget egyetlen netes honlap, pókerterem, könyv és ilyesmi támogatásáért sem. Minden dicséret csupán a termék minőségébe vetett hitemen alapul. A honlapomon, amely jelenleg átépítés alatt áll, elérhető vagyok: www.fullcontactpoker.com. (A honlap már készen van. A fordító megjegyzése)
Daniel Negreanu ©
A cikk eredetileg a CardPlayer magazinban jelent meg.
Fordította: Makó Katalin
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey
"A szerencse a tervezés és a munka mellékterméke" Wesley Branch Rickey