OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

Szakirodalom és valóság

Ahogy nő a magyar pókerközösség és műveli magát, annál több és komolyabb diskurzus alakul ki a póker-elméletről. Legtöbben a viták során megdönthetetlen referenciának használják a póker nagyjai által írt könyvekben olvasottakat és ismétlik őket következetesen.

Én magam is így teszek, érhető dolog, a legtöbb játékos akinek a könyvét olvassuk évek-évtizedek óta sikere játékos, tudását számtalanszor bizonyította, sokszor a tévékamerák kereszttűzében. Gyakorló játékosként azonban mégis sokszor ellentmondást fedezek fel a könyvben olvasottak és a játékasztalnál tapasztalt valóság között. Alapvetően önfejű lélek lévén, világéletemben szerettem mindent a magam módján csinálni, az instrukciókat meghallgatva már, de sokszor ignorálva ha úgy láttam jónak. Mégis, a póker iránt nagyobb elkötelezettséget érezvén mint bármi más iránt, igyekeztem szívemre venni a könyvekben, cikkekben olvasottakat és saját stratégiámba ágyazni a jótanácsokat. Az irodalomban fellelt vélemények nem önmagukban megfejthetetlen titkok, egy intelligensebb ember idővel maga is megfogalmazza az ideális induló lapok táblázatát a fejében, vagy ráérez a várható érték fogalmára és fontosságára. Nem, ezek a könyvek, újságcikkek, vélemények, statisztikák nem abban segítenek, hogy megtanuljuk azt amire (sokan) magunktól nem jönnénk rá, inkább arra valók, hogy -jelentősen- felgyorsítsák a tanulási folyamatot. Mégis jobb a más bőrén tanulni.

Annak, aki olvasásra adná a fejét, kiemelten javaslom David Sklansky könyveit (Elsősorban The Theory of Poker és Hold'em Poker for Advanced Players), mivel ő sokszor nem olyan gyakorlati tanácsokkal lát el, melyek tapasztalattal gyorsan megszerezhetőek, hanem a sokkal nehezebben tökéletesíthető, matematikai, stratégiai alapokra helyezi a hangsúlyt. Mindent összevetve azt tudnám mondani, hogy nincs elolvasásra méltetlan könyv, ahogy felesleges információ sincs egy pókerasztalnál, de némely könyvek (ilyen Sklansky több munkája) jóval többet nyújt, mint másoké. (Ellenpéldaként: gyakorlottabb pókeresként olvasva nem sok új dolgot fedeztem fel TJ Cloutier Championship No-Limit & Pot Limit Hold'em könyvében - bár egy kezdő big bet póker játékosnak sok okosat mondhat.)

De nem is erről akartam beszélni. Érdekesebb téma, hogy mint mondottam, a szakirodalomhoz képes néhol komoly eltérést látok a pókerasztal mellett, erről akarok néhány szót ejteni. A fix limites statégiák és indulási táblázatok általában hibátlanok és követendőek. A fix limit egyszerűen nem enged akkora mozgásteret, hogy igazán trükközi lehessen egy teli asztalon. Aki fix limitet akar játszani a Pókersuli, majd pár low limitre írt könyv átrágása után harcra kész, némi tapasztalatszerzés után már nem lehet nagy gondja - legalábbis amíg magasabb alappal, illetve shorthanded játékkal nem próbálkozik.

A pot limit és no limit esetén azonban már tátongó szakadék van a nagyok (TJ Cloutier, Tom McEvoy, Doyle Brunson, Stewart Reuben) könyveiben olvasható tanácsok, és sok, a neten, de még inkább a magyarországi pókeréletben előforduló asztaltársaságokkal való játék között.
Véleményem szerint ennek az eltérésnek az oka rendkívül egyszerű. Az a hivatásos pókeres aki könyv írásra adja a fejét, sokéve olyan játékokban (olyan alapon) játszik, ahol az ellenfelek nagyrésze -legalább körülbelül- tudja mit csinál. Persze lehet kismillió rés a játékukban ami szabad prédává teszi őket a jobb játékosok szemében, de attól még tapasztalt és intelligens játékosok és jó eséllyel ismerik a szakirodalmat is - csak épp nem alkalmazzák megfelelően.

Ha azonban te manapság olyan tévképzettel ülsz le egy budapesti kaszinóban vagy privát helyen PL vagy NL pókert játszani, hogy a QQ de akár a JJ nem emelő lap, mert az ellenfeled tudja mit csinál és ha jön veled akkor két overcard vagy overpair van a kezében, komoly meglepetésben lesz részed. Ugyanis valójában szokszor úgy fogják bátran megadni a potnyi -vagy nagyobb -emelésedet, hogy egy erős A2o, vagy K8o van a kézben. Ha valaki beemeli a potot middle positionból mire te dobod a TT-et, mert elhiszed neki, hogy játszható lappal, nem A3s-del emelt, lesz nagy döbbenet. Ha a könyvekben olvasottak alapján azt hiszed nem lesz ember (akár több is) az asztalnál aki következetesen bent lesz emelt flopban 3-5s, vagy gyakorlatilag bármilyen suited lappal, egyik pofont kapod majd a másik után.

Ezeken a helyeken -és az itt leírtak igazak sok kicsi vagy közepes netes NL/PL asztalra is- nem kiszámíthatóan jó játékosok ellen játszol majd, hanem kocapókeresek ellen, akiknek pénzük (és szokszor szerencséjük) van. Nem könnyű, de igen jövedelmező terep. Kivéve, ha képtelen vagy eldobni a közepes, vagy akár magas párjaidat, mert "kizárt, hogy megint bejött neki a flush Q6s-re".

Mikor leülsz egy asztalhoz ismeretlenekkel játszani, ne feltételezz semmit. Se azt, hogy jobb, se azt hogy gyengébb vagy náluk. (Bár az előbbiben nem árt erősen hinni, csak el ne vakítson. :), Figyeld meg őket, nézd meg hogy játszanak, mit játszanak, és abból vond le a következtetést, majd cselekedj. Komplett dilettánsok ellen felejtsd el a könyvekben olvasottakat, közepes, vagy jobb játékosok ellen pedig mindinkább ragaszkodj hozzájuk.

Vega