OPHU - a legrégebbi magyar online póker közösség.

A versenyek mindig is lenyűgöztek, már azelőtt is, hogy pókerezni kezdtem volna. Mindenféle kitalált versenyeken indultam, például statisztikát vezettem a Nintendós baseball játékon elért eredményekről.

Az első "valódi" versenyemre 14 évesen jutottam el. Egy hetente megrendezett snooker bajnokság volt, melyet keddenként tartottak a helyi biliárdteremben. Egy idő után megszállottja lettem a snookerbajnokságoknak. Gyakorlatilag egész héten ilyen eseményekre jártam, végiglátogatva minden közeli és távoli biliárdtermet. Egy idő után egész jó lettem, meg is nyertem pár versenyt, de tudtam, nincs meg bennem ami ahhoz kell, hogy igazán jó legyek.

Egyik ilyen snooker versenyre tartva egy felhívásra lettem figyelmes: "Póker verseny minden csütörtök este 8-kor, $50 beugró." Ekkor már néhány pókerpartin túl voltam, barátokkal, ismerősökkel, de sok fogalmam nem volt a játékról. Azért azon a csütörtökön beneveztem a versenyre. Dealer's choice (Azaz mindig az osztó mondja meg, hogy épp melyik pókerfajtát játszák abban a leosztásban. - a fordító) volt, stud, hold'em, 44, stud high-low és egy Ponzai nevű játékok közül lehetett választani. Én mindig stud high-low-t választottam, akkoriban az volt a kedvencem. Ez generálta a legtöbb akciót és szerettem a nagy potokat. Utáltam a hold'emetés a studot, persze ez idővel megváltozott.

Nagyjából 70 induló volt azon az estén, 5 fős utolsó asztallal. Eljutottam odáig, és ezután ki nem hagytam volna egyetlen csütörtököt sem.

Mire 19 lettem, befejeződtek ezek a csütörtöki versenyek, de addigra már legalább három no-limit hold'em bajnokságon indultam hetente! Ezek általában $30 beugrósak voltak, $20 rebuy-jal, de havonta egyszer volt egy nagyobb, $200 beugró + rebuy. Minden idultam, folyamatosan javult a játékom. Persze, ezek a versenyek nem éppen a Word Series of Poker szintjén mozogtak, de az itt tanult leckék felbecsülhetetlenek voltak.

A beugró nagyságától függetlenül sokat tanulhatsz minden versenyből amin elindulsz, legyen az egy $20-os helyi verseny, vagy a $10.000-os WSOP. Sose becsüld alá a gyakorlat fontosságát Minél gyakorabban játszol egy bizonyos helyzetet, annál egyszerűbb lesz a megfelelő döntéstre jutnod. Elolvashatod az összes, versenyről írt könyvet, de rutin nélkül nem leszel képes alkalmazni az ezekből tanultakat.

Manapság is, országszerte számos olcsó versenyt indítanak minden nap, ahol fejlesztheted magad. (Ez persze Amerikára vonatkozik. – a fordító) Ezek a versenyek mindenkinek remek terepet nyújtanak, még mielőtt valamelyik nagyobb eseményen próbálnák ki a tudásukat. Így legalább elég tapasztalatot szerezhetsz, mielőtt a nagy fiúkkal, vagy inkább azt kéne mondanom, elsőrangú játékosokkal (sosem lehet elég óvatos az ember) veszed fel a versenyt.

Ha valaha szeretnél a csúcsra jutni, valahol el kell kezdened, általában a legalján. Így nem maradsz le semmi értékes leckéről, ahogy szép lassan kúszol felfelé a komolyabb versenyek felé. Arról nem is szólva, hogy valószínűleg jóval több sikerélményed lesz a kisebb bajnokságokon, mintha egyből a nagyokkal próbálkoznál.

Én még ma is játszom ezeken az olcsóbb versenyeken, számos okból. Ha egy ideje nem játszottam már komolyabb versenyen, szeretem kicsit felfrissíteni a verseny élményeimet, mielőtt nagyobb fába vágnám a fejszémet. Ugyancsak játszom kisebb szatelítekben (Olyan verseny, ahol a nyeremény egy nagyobb versenyre való bejutás. – a fordító), bár ezt már más okból. A versenyeken mindig felbukkannak új arcok. Ezeken a kisebb eseményeken játszva kiismerhetem őket, ami segít ha később összetalálkozunk.

Nyilvánvalóan, ha a nagyobb versenyeken játszol többet tanulhatsz, ugyanakkor könnyen elveszítheted a kevedet, bátorságodat, ha nem a reményeid szerint alakulnak a dolgok. Ne próbálj szintet ugrani, az óvodából az első osztályban a helyed, nem kollégiumban. Ha elég pluszmunkát végzel, pár osztályt átugorhatsz, de nem érdemes siettetni. Kemény munkával és tanulással messzebbre jutsz. Sok szerencsét!