Útinapló: Álomból rémálomba (315.)

Nem írtam eddig, az első hét annyira intenzíven telt, annyi élmény és behatás ért, hogy nem volt igazán időm írni. A második hét pedig gyakorlatilag rémálommá vált a számomra. Az első heti élményeket még hagyom egy kicsit ülepedni, mert úgy érzem jelenleg nem tudnék kellően objektív lenni a történek tükrében, úgyhogy az utazásról, az első napokról, a Krüger parkról és Sun Cityről majd a következő bejegyzésben.

Hétfő reggel úgy ébredtem fel, hogy piros foltok jelentek meg az arcomon/nyakamon, és a közérzetem sem volt túl jó, lázasnak éreztem magam. Azt hittem, hogy esetleg valami olyat ettem, ami allergiás reakciókat váltott ki belőlem, de biztonság kedvéérté felhívtam a gyárigazgatót, akit auditálunk, hogy ha tud kerítsen valami orvost, mert nem vagyok valami fényes állapotban. Mire odaértünk a gyárba, addigra a foltok száma kb. megduplázodott, folyt rólam a víz, fájt a gyomrom is, rosszul voltam. Mivel a Krüger park-os látogatás miatt malária tablettát kellett szednem pár napja, annak is lehettek melléktünetei, de végül abban maradtunk, hogy mindenképpen menjek orvoshoz.

A doki nagyon jó fej, szimpatikus ürge volt, megvizsgált, kikérdezett, itt derült ki, hogy bár az angol nyelvtudásom elég jó (mondjuk 10-es skálán olyan 8-9es) a betegségekkel kapcsolatos szókincsem gyakorlatilag minimális.

Kiderült, hogy megcsípett egy kullancs, ami 'afrikai kullancs lázat' okozott, illetve bárányhimlős lettem. Igen, bárányhimlős.... Sajnos nem tudtam pontosan, milyen gyerekkori betegségeken mentem keresztül, így gyors telefon édesanyámnak (1000 Ft/percért...) és kiderült, hogy nem volt se ilyen, se másmilyen gyerekbetegségem és be sem voltam oltva ezek ellen. Szuper. Kaptam antibiotikumot mindkettőre és abban maradtunk, ha nem javulok, akkor csütörtökön irány újra a doki.

A következő 3 nap borzalmasan telt, a lázam 38 és 39 fok között volt folyamatosan, a gyomrom teljesen összeszűkült nem bírtam enni, arra nem volt erőm, hogy kinyissam az ajtót a szobapincéreknek, akik összecsinálták magukat ijedtükben a kinézetem miatt. Mivel borzalmasan éreztem magam, és újabb és újabb pöttyök jelentek meg rajtam minden nap, kértem egy újabb időpontot csütörtökre. A gyár rendes volt leszervezte nekem a fuvarral együtt. A doki megijedt, azt mondta sokkal rosszabbul viselem mint várta. Megmértük a testsúlyomat és az amúgy sem túl izmos testemből kiderült, hogy lefogytam 7, azaz hét (!) kg-ot, beestem 55 kg alá. Ez 183 cm-hez párosulva elég para... Felírt újabb vitaminokat és újabb kenőcsöt a kullancscsípésre, ami 3 nap alatt nem lett szebb és rám parancsolt, hogy bármit csak egyek, mert ha ez így megy tovább, akkor kórházban fogok kikötni. Azóta erőt vettem magamon, lement a lázam, nincsenek újabb pöttyök, persze továbbra is teljes izoláltságban vagyok, nem mehetek emberek közé.

Azon kívül, hogy az erre a hétre előre megvett és kifizetett fokvárosi repjegyemet és szállodámat (részben) elbuktam, a legrosszabb az egyedüllét és a bezártság. Ezt csak tovább rontja, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nem repülhetek haza jövő hét pénteken, hanem el kellett tolnom a repjegyemet bizonytalan időre.

A vicces az egészben, hogy nagyon készültem erre az útra, én akartam jönni, ráadásul igyekeztem minden óvintézkedést megtenni, beadattam egy csomó ajánlott (nem kötelező oltást), persze a gyerekbetegségek ellenit nem, mert egyrészt nem tudtam, másrészt a doki nem kérdezte. Az biztos, ha hazajutok egyszer, akkor először is egy teljes vérkép következik + beadatok mindent, ami létezik.

Remélem sikerül valamit alkotnom ma este az SM-en, legalább ennyi örömöm legyen itt!

GL All!