Day1/A

A tradicionális szálláson két fajta reggeli közül lehetett választani, de akkor még ezt nem tudtuk és Attiláék tradicionális reggelit rendeltek nekünk.
Ez így nézett ki:



A bal alsó piros egy negyed paradicsom, mellette jobbra egy kis káposzta, jobb alsó sok fehér rizs. Fölötte salátaszerűség szőlőlevél valami mag és némi káposzta. A baloldalon a kis alumínium muffinformában egy kis kimcsi (ami káposzta), az alatta lévő cucc meg omlett szerűség.
Jobb oldalon a csészében erőleves van. Kaptunk még szívószálas üdítőitalt, illetve joghurtot. Két utóbbit később megkaptuk a western reggelihez is, szóval nem tudom mennyire hagyományosak. :)
Nekem ízlett egyébként, és tulajdonkép jól is lehet vele lakni, mert egy 4-5 fős társaságban biztos akad olyan akinek nem izlik a sok giz-gaz és akkor azokat lenyúlva ki lehet bírni ebédig.
A reggelit egyébként a szállásunk udvarán fogyasztottuk el. Itt:



Miután Attila is megjelent, elindultunk felfedezni a várost. Nari ugye otthon maradt pihenni (ő ekkor már egy hónapja szervezte az esküvőt, mászkált ide-oda), szóval 6 vitéz legény alkotta a csapatot.
Első cél az N-Seoul Tower volt. Kicsit metróztunk, aztán tanakodva ácsorogtunk egy sarkon, hogy hogyan is jutunk fel a felvonóig, amikor megállt egy kisbusz mellettünk és két vidám koreai úriember mondta, hogy felvisznek minket. De mi a toronyba vivő felvonóhoz megyünk. Ők felvisznek. Ok. Beültünk. Mennyi? Zéró. Jó. Ez nem tudom, hogy alapból így van-e az biztos, hogy az egyik manus pont ott dolgozott és kezdődött a műszak. Szóval gyorsan feljutottunk. Itt megvettük a csoportjegyet oda-visszára, majd kicsit vártunk. Aztán felmentünk jól. Itt egy csomó látnivaló volt. Volt valami őrtorony szerűség, ahol éppen őrségváltás volt, meg lehetett az arcokkal fényképezkedni. Volt egy pagoda tetős fedett terület is ami alatt és körül gyerekek tízóraiztak. Gondolom iskoláscsoportoknak is kedvelt célpontja a hely. Na és a szerelmeseké! Kicsit távolabb a kerítésre rengeteg lakatot aggattak, kb. mint nálunk asszem Pécsen. Plusz még ilyen karácsonyfa szerűen is felszereltek párat.

A cél:


Pózolj katonával:


Pagodás:


Lakatok:


Lakatfal:


Leánykérés:


Lakatfák, csücsörítő lánnyal:


Ezen a szinten kezdődött maga a torony. Ide csak ketten mentünk fel Balázzsal, a többiek bepunnyadtak. Én úgy voltam vele, hogy nem biztos (biztos hogy nem) járok erre egy darabig, szóval nosza. A toronyba is volt egyébként árukapcsolásos, csoportos kedvezmény. Egy embernek 12k a belépő, két embernek popcornnal, üdítővel 20k. Tetszenek az akciók. Bár gyanítható, hogy ez ilyen szerelmes menü, de Balázzsal felmentünk simán. :)
A liftben aztmondta a kezelő srác, hogy nézzünk fel. Egy tv volt a plafon, amin ilyen űrben haladás volt vetítve amíg felröppentünk a magasba. Kilépve a liftből elénk tárult a város. Ami nagy.

Ilyen:


meg ilyen:


én meg ilyen voltam:


szerelemfal mágnestéglákkal:


Volt egy ajándékbolt is természetesen, ahol mindenféle gagyit lehetett venni. Köztük volt egy ilyen mágneses téglalap ami kb. üres volt, vagy kis minta, szívecske, bármi volt az egyik sarkában. Na ezt nem tudtunk mi, amíg meg nem láttuk a belső falat. Feljönnek a szerelmesek ide is és precízen a megfelelő betűhöz odarakja a kis mágnestéglát, amire filccel ráírja a nevét, stb.
Miután leértünk a toronyból, a többieket a kajáldánál találtuk ahol a kiírás szerint szöul legjobb burgerét árulták. Ebből én nem ettem, viszont egy másikból igen, ami igen jó volt. Volt aki mindkettőből evett, majd megkérem, hogy emlékezzen vissza, melyik volt a jobb. Csak azért, hogy ha valaki arra jár, akkor mire számítson.

A torony után még jártuk a várost, de az már egy következő poszt lesz.