90!

Valamikor réges-régen, egy távoli galaxisban... vagyis nem, ebben a galaxisban, csak épp réges-régen. Akkoriban nyugodtan lehetett volna középső nevem "Betűfaló", manapság ez inkább 'bubbleboy', de ne térjünk el a tárgytól. Szóval akkoriban volt néhány nagy kedvenc, egyikük egy író-költő-műfordító. Engem elsősorban a mesteri nyelvhasználattal, az anagramma (és gombfoci) mániájával és különös-misztikus krimijeivel fogott meg. A műveiből árad a természet szeretete, mindenhol felbukkannak a madarak, elsősorban verebek, és a medvék, elsősorban a plüssök :) És ez a poszt még csak nem is róla szól, de olyan nehéz elmondani... Szóval ez a zseniális ember Tandori Dezső, Nat Roid, Hc. G. S. Solenard, kinek hogy tetszik. Aztán volt egy másik zseni, egy aradi születésű író-műfordító, akinek a munkássága kevésbé ismert, bár azért ha azt mondom, az Állati elmék, A vadon szava vagy esetleg Svejk, akkor már árnyalódik a kép. Réz Ádám. Sajnos ő már nincs közöttünk. És van a harmadik zseni, akiről a poszt igazából szólna, nos, róla elég annyit mondani, talán nem túlzás, a leghitelesebb a magyar (politikai) közéletben.

Tudjuk, hogy zseniknek együtt dolgozni, egymás munkáit továbbvinni vagy átvenni, a világ talán legnehezebb dolga. A fent említett két élő zseni megtette a csodát: Réz Ádám halála után folytatták és befejezték a munkát, úgy, hogy nem csak nekik kettejüknek kellett tökéletesen összedolgozniuk, de meg tudták őrizni az első fejezetekben kialakított csodálatos világot, és annak gyönyörű nyelvi leleményeit. Nekik, mindhármuknak köszönhetjük Völgyzugolyt és Csavardi Samut, a Zsákos nevet - és nem utolsó sorban a tünde és törp fajokat, számtalan olyan nyelvi leleményt, ami azóta is szerves része a magyar nyelvű fantasy irodalomnak. Nos, én ennek a műnek, a Gyűrűk Urának olvasásakor találkoztam először úgy Göncz Árpád nevével, hogy azonnal be is rögzült: egy, a munkája iránt végtelenül alázatos, de zseniális emberről van szó. És hogy ezt később a politika terén is igazolni tudta, az szerintem kétségtelen. Gyakorlatilag a semmiből, igazi előzmény nélkül felállított egy etalont: az adott keretek között így kéne működnie egy köztársasági elnöknek. Ha kell, politikusként, ha kell, közemberként, de mindig méltósággal és a posztnak kijáró tisztelettel. Azóta sem volt, talán sose lesz ilyen elnökünk.

Isten éltesse Árpi Bácsit!