Egy kis gulyáskommunizmus
- 2012-02-05 20:45:38
- AlyrArkhon
Kalandozzunk kicsit más, furcsább vizekre, politika, még ha nem is direktben, csak gazdaságilag.
A napokban többször is elgondolkoztam azon, mi is a nagy helyzet kis hazánkban, és miért is az, ami. Lehet, hogy a poszt kicsengése 'bezzeg a kádári időkben', de a szándékaim ettől elég messze állnak. Nem nosztalgiázás vezet, jól tudom, hogy akkoriban sok minden más volt, beleértve az igényeket, igényeinket is. Ámde!
Azt mondják az okosok, a (nemzet)gazdaságot a fogyasztás pörgeti. És JPÉ (józan paraszti ész) alapján ezt el is lehet fogadni, ha 'fogyasztunk', akkor vásárolunk, ha vásárolunk, akkor az egyszerre generál foglalkoztatottságot és állami bevételt. Emlékeim szerint nálam tudósabb emberek nem egyszer kiszámolták, hogy 'termelésünk', azaz bérköltségünk 90-99 százaléka visszaáramlik az államkasszába, egyenes és származtatott adók, járulékok stb formájában (aki nem hiszi, számoljon utána). Kicsit messziről indultam, de közeledve a kérdés lényegi részéhez, az alapállításom a következő:
Attól, hogy egy vállalkozás (és most nem véletlenül használom ezt a szót) szűken vizsgálva veszteséges, még simán előfordulhat, hogy tágabb közösségben vizsgálva nyereséges.
Lássunk egy nagyon egyszerű magánéleti példát.
Gipsz Jakabka eljutott a felnőttkorhoz, ámde a mai napig otthon eszi anyuka kenyerét - mint a családi vállalkozás alkalmazottja. Ez anyukának mondjuk havi 200 000 forint pluszkiadást okoz. Ezalatt Jakabka 190 000 forintnyi értéket teremt a 'vállalkozásnak', beleértve például a hozzájárulását a háztartáshoz. Tehát tisztán látszik, 10 000 forint havi veszteség van a rendszerben. Konkluzió: Jakabkát ki kell rúgni. Valóban? Biztosak lehetünk benne, hogy Jakabka elég sokáig nem fog állást találni, ellenben továbbra is anyuka kenyerét fogja enni, és a 10k sokszorosába fog kerülni a Gipsz családnak.
Mindegy, a példa persze sántít, de talán könnyebben megérthetővé teszi más, immár 'gazdasági' méretű kényszerképzeteimet.
Azt gondolom (az a kényszerképzetem), hogy a mai magyar gazdasági életben a szereplők valahogy túl szűken értelmezik a nyereségességet, és képtelenek felvállalni illetve kompenzálni a - látszólagos! - veszteséget. Kezdjük a valóban látszólagos veszteségekkel. A legjobb példák lehetnek erre a Forma1, illetve a Sziget. Kb. mindenki tisztában van vele, hogy alapból, de legalábbis kezdetben ezek a vállalkozások szűken értelmezve egyszerűen nem tudnak nyereségesek lenni - miközben tágabb értelemben gyakorlatilag az első pillanattól nyereségesek. A látszólagos veszteséget igen könnyű lenne kompenzálni, erre való (lehetne) például az állam. Elég kiszámolni, akár erős alá becsléssel, hogy mennyi plusz turistát hoznak ezek az események, és mennyi plusz forgalmat (fogyasztást!) generálnak ezek a turisták, és ennek egy kis részét megfelelő paraméterezéssel visszajuttatni a szervező cégeknek. Mindjárt kiderülne, hogy még papíron sem veszteségesek az ilyen rendezvények. És akkor itt még nem beszéltünk a mérleg másik oldaláról, ami a másik esetben kap nagy hangsúlyt.
A valósan veszteséges vállalkozások, amik tágabb értelemben is veszteségesek. Mindannyian ismerünk ilyeneket, a MÁV-tól a BKV-ig, az ózdi kohászattól a kőszénbányákig, vagy akár az épp most becsődölt MALÉV-ig. Ha megnézzük az ország állapotát, jól látható, hogy az innen kikerülő emberek NEM a magyar munkaerőpiacra kerülnek - és ez kb vezérigazgatótól vájárig igaz, legalábbis a dolgozók túl nagy százalékára. Kis hazánkban 500k munkanélküli van hivatalosan, nem hivatalosan legalább a háromszorosa, plusz még egy legalább ekkora úgynevezett 'inaktív' réteg. Ez úgy kb 3 millió, inkább többé, mint kevésbé munkaképes ember - akik jó nagy része dolgozna is, ha lenne mit, és lenne miért. Csakhogy munka nincs, tehát mi marad? Egy nagyon szűk rétegnek a kivándorlás (de ne tévedjünk, ez a nagyon szűk bizony mára nem csak ezrekben mérhető!), esetleg külföldi munkavállalás. Világos, hogy ezek az emberek jövedelmük, vagy legalábbis annak meghatározó részét NEM kis hazánkban fogják elkölteni. A többieknek marad a segély, nyugdíj, rokkantnyugdíj, esetleg a lopás/rablás stb. Erre állambácsi elkölt egy igen tekintélyes összeget. Aztán egy másik igen tekintélyest az úgynevezett (szociális) közellátásra, orvos, kórház, patika.
És akkor innen következnének azok a közgazdászok, akiket kineveltünk.
Nem hiszem el, hogy Jó, enyhítsünk: unortodox nézeteim szerint: ha mindent összeadunk (és persze az említetteknél még sokkal többet, lásd az "emlékeim szerint..." kezdetű részt), kiderülhet, hogy per pillanat a második legnagyobb buli lenne az államnak VESZTESÉGES vállalatokat létrehozni és üzemeltetni. Nagyon nem mindegy, hogy 3 millió inaktív van, vagy a fele se, hogy a másfél millió munkanélküliből adminisztratíve csinálunk félmilliót, vagy valós intézkedésekkel csökkentjük drasztikusan a számukat - mellesleg produktív munkával növelve a MAGYARORSZÁG nevű kisvállalkozás értékét. (Persze a legnagyobb buli az lenne, ha még szűkebb értelemben se lenne veszteséges, de lássuk be, ilyet nem tudnak bölcseink).
Kérdezem én, pre naiviti, ha holnap felvennének nettó 100k-val tíz-húszezer ember vasútat építeni, lenne ember? Bérlakást építeni, lenne ember? Kiszámolná valaki, hogy ebből a nettó 100k-ból mennyi lenne az állam TÉNYLEGES költsége? Kiszámolná valaki? Belevéve olyanokat is, hogy a járulékok stb a saját zsebébe folyik be! Kiszámolná, hogy mennyi folyik vissza a ténylegesen kifizetett 100k-ból? SZJA-ban, ÁFÁban, az áfa áfájának a jövedéki adójának az áfájában? És ha netalán-talán kiderülne, hogy ezek után a TÉNYLEGES költség KEVESEBB, mint ugyanennyi ember SZOCIÁLIS költsége, akkor könyörgöm, miért kell még mindig helyenként hússzal mennie a vonatnak, miért nincs legalább településenként a lakosság 1%-át elérő szabad bérlakás, hová tűntek az ÁÉV-ek, és miért nem hozzuk vissza őket? Minden olyan (termelő!)vállalkozás, aminek a VESZTESÉGE kisebb, mint az általa alkalmazottak szociális költségei, de facto NYERESÉGESEK Magyarország számára. Sőt, talán még a nullszaldós határ közelében, vagy azon picit túl is. Hiszen az sem mindegy, hogy Gipsz Jakab a 100k keresetéből fogyaszt, vagy a 30k eseti segélyéből. Emberek! Én még emlékszem 43-as számú Állami Építőipari Vállalatra. Mondom: NEGYVENHÁRMAS!
Na tessék, lehet kommenistázni :)
Hozzászólások...
Mondom: idealista vagy.
Alapvetően a terv kivitelezhető lenne és hosszú távon a magyar társadalom érdekét szolgálná, de mutass nekem egyetlen befolyásos politikai szereplőt, aki a világmegváltó szövegelés után nem "lágyult" el, mikor a húsosfazékhoz került.
Ma a magyar munkás termelékenysége a cseh munkás szintjén van, míg kb 75%-án egy szlovén munkavállalónak, ehhez képest a csehek 30%-kal, a szlovének pedig 60-70%-kal járnak előrébb bérezésben. Demagóg, de egyszerű képlet a különbözetet ellopja az állam. Persze lehet itt mellébeszélni, de semmilyen mutatóban nem vagyunk a két másik ország előtt, így nem látom hová vándorol a különbözet, miközben pontosan tudom, hogy hová. Közbeszerzéseken és állami beruházásokon keresztül arcátlanul sok pénz vállik magánvagyonná.
Korrupció (vagy legalábbis ekkora méretű) nélkül messze nem itt tartanánk.
A rendszerváltozáskor az állam rengeteg területről kivonult (lakásépítés, stb) és rengeteg területen pedig folyamatosan csökkenti a szerepvállalását (oktatás, egészségügy, stb), ehhez képest az emberek fizetési papírjáról baromira nem húzott el. Régen a lakás és a hozzátartozó költségek elenyészőek voltak. Az állami szerepvállalás eltűnésével ezek a kiadások jelentősen megnőttek. Ma a lakhatás - szrintem - kb 100.000 forintos költséget ró a családokra, ezt a pénzt senki nem tette bele a családok zsebébe. Magasabb bérezés esetén messze nem tartanánk ott, hogy egy pár forintos frank elmozdulás öngyilkosságba taszít embereket.
a vasútépítéssel speciel nem
erre gondoltam, hanem a tényleges pályára :) töltés, krampácsolás, sínek, felsővezetékek, hogy ne husszal totyogjanak a vonatok. Nyilván a hozadéka komplex, és a kiadási oldala is (csak le kell gyártani azt a sok csákányt :D Na meg a sínt -hopp, kohászat?! - vezetéket stb, de a bevételi oldalon is megjelenik a gazdaságélénkítés, a turizmustól a logisztikáig mindenben)
Kicsit olyan ez (nem emlékszem, írtam-e már ezt a példát) mint a Forma1. Én hittel állítom, hogy az is nyereséges volt első perctől kezdve, csak nálunk a sok túlképzett közgazdásznak vagy 10 évig tartott, míg rájöttek, hogy nem csak a mogyoródi pénztárnál keletkező bevételeket kéne számolni.
Just, kitől mit von el, ha holnaptól lehet menni útépíteni, vasútépíteni? (nyilván az ugynevezett államkasszából igen, átmenetileg, de az egész poszt arról szól: könyörgöm, számoljuk ki, mennyit)
Talán még az is kiderülne, hogy a tényleges pluszköltség kb a nullát közelíti? Amennyire ismerjük a rendszert pl nyugdíjfolyósítás, rokkantsági járadékok, segélyek, munkakeresési stb pénzek folyósítása terén, még az az átmenetiség sem lenne zavaró. Viszont közben érték teremne. Akkora, amekkora, olyan, amilyen, de érték.
(Arról már tényleg csak utalássszerűen szólva, hogy a mostani hitelválságos időben a bérlakásépítéssel felpörgethetnék kicsit a magyarok igen alacsony mobilitását)
Már a megjelenéskor olvastam a posztot, de a túlzott idealizmusa miatt nem írtam kommentet. Bgbss már kétszer felhozta, hogy kiváncsi a véleményemre a posztoddal kapcsolatban, így itt válaszolok neki (is).
A cím becsapós, mert bár kommunizmusra utalsz, de a végén Te is bevallod, hogy csak bevitted az olvasókat az erdőbe. És így is van ez, mert amiről írsz, azt már évtizedekkel ezelőtt Keynes és követői meg is valósították. Hogy mennyire volt jó út, azt most láthatjuk. A keynes-i eredmények által létrejött jóléti államok lényegében csődött mondtak.
Az igazság az, hogy nem az elvvel van baj, hanem azzal, hogy túl nagy pénzt von el, majd túl sok pénzt oszt vissza. Bizony ez a hatalmas pénz elképesztő mennyiségű etikátlan és gátlástalan embert vonzott a politika világába. A hatalmas közös fazékból aztán előszeretettel pakolásztak a saját tányérjukra.
Amíg egy erkölcsi megtisztuláson nem megy át a magyar társadalm, amire valljuk meg nagyon kicsi az esély, addig minden álom marad és a legjobb ötlet is kudarcba fog fulladni. A korrupció a legalacsonyabb szinteken is már teljesen megmérgezte az embereket. Nincs itt semmiféle verseny és nincs semmiféle számonkérés. Vízzáró réteg van a magyar közéletben. A felső szintnek mindent szabad, lent viszont legkisebb stikliért is meg leszel b.szva!
Az egyetlen kiutat a hosszú távú befektetések jelentik, ezek pedig az oktatás és az egészségügy. Alapvetően gazdasági vagy pénzügyminiszternek bármelyik jobb könyvelő megtenéi, hiszen semmi mást nem kellene tenni, mint az EU dirrektívákat betartani, ehelyett valamennyi kormányunknál a vezető gazdasági tárcák megszerzéséért ment a tülekedés, míg a két legfontosabbat (mint a fentebb említett oktatás- és egészségügyet) folyamatosan lepasszolták a koalíciós partnereknek, akik kivétel nélkül lényegében ámokfutást hajtottak végre.
A vázolt elmélet legnagyobb buktatója, hogy embereknek kéne megvalósítania, olyanoknak akiknek nem csak hisznek, hanem tesznek is a közösségért, akiknek nem csak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. A poltikát régen én is idealistaként közelítettem meg, hittem a klasszikus görög nézetekben, hogy a politikusok a közért vannak és kiválasztásukban a tehetség, az etika és a rátermettség a legfontosabb, céljuk pedig nem más mint tudásukat a köz szolgálatába állítani, pusztán abból kifolyólag, hogy az ember társas lény és ha a társadalom javára tesz, akkor az egyén is előbbre halad.
Sajnos mára elég egyértelmű, hogy a vezetők döntő többsége (holdudvarukról már nem is beszélve) pusztán egyéni előnyöket lát a politikusi pályában, nekem meg már nincsenek illúzióim, hogy az elkövetkezendő években más lesz az irány.
Már vártam, hogy mikor jön az első poszt-toló, aki nem érti, hogy itten kérem (az utolsó mondattól eltekintve) egyetlen szó sincs a komeinizmusról, ellenben eléggé üzleti kapitalista leírása van egy _működő_ államnak.
az egy dolog, hogy gazdaságilag 'jobb' volt az az idő(pedig akkor is óriási eladósodás volt állambácsinál), de szociológiailag egy fertő volt, ezerszer ez, mint a kommunizmus. (Orbán kinyalhatja btw:) )
Rengeteg munkalehetőség volt akkoriban.
Nem csak a főállásra gondolok, hanem, hogy mindenki maszekolt valamit.
Háztájiban állatokat nevelt leadásra, uborkát termelt a konzervgyárnak, panelalagsorban pulóvert kötött, buherált hegesztőgéppel vaskerítést gyártott.
Amúgy a munka nemesítene is.
dunaferr: lehet, hogy pont forditva, kb. semmi nem maradt meg belőle, de a név igen. De a Malév csak a jéghegy csúcsa, lehetne oldalakon keresztül sorolni a dunai vasműtől a csapal művekig, a ganztól a mezőgazdaságig
Hiába, a régi jó dolgokból már nem maradt semmi. Szerettem Malévvel utazni, lehet, hogy a kisasszony, a pilóta meg a repülőgép igen, de a felirat már nem ugyanaz lesz a gép oldalán.:(
Alyr, a kommenista okfejtésed támadhatatlan, indulj a következő választásokon, 1 szavazód lesz!
Már többször hangoztatták(az utolsó másfél évben is),hogy van egy ideális arány az állami és a magáncégek között,nálunk a vadkapitalista privatizáció túl kevés céget hagyott állami kézben,ráadásul a legveszteségesebbeket.
Ennek csak rossz vége lehetett,ezt éljük át most.
A Malévnak is akkor lett megpecsételve a sorsa mikor a pénztermelő ágazatot(az LRI-t)leválasztották és privatizálták.
Azóta csoda,hogy eddig húzta,persze néhányan meggazdagodtak időközben belőle.
Na meg persze az EU szabályozás is betett szegényeknek.
wazzup: félreértések elkerülése végett: a 43-as csak azért került elő, mert illusztrálni akartam, hogy sok 'állami' cég volt -> volt munkalehetőség. És ha van munka, akkor az az államkassza szempontjából bizonyos mennyiségü közvetlen veszteségig összességében haszon (de legalábbis kisebb veszteség) és a közvetett gazdaságpörgető hatáson keresztül pedig még jelentős is lehet a nyereség.
"Én még emlékszem 43-as számú Állami Építőipari Vállalatra."
Én is emlékszem :) A szakmámat náluk szereztem meg.Igaz a katonaságon kívül nem dolgoztam benne , mert továbbtanultam, de jó kis cég volt.
Régi szép idők :)
nekem dolgozott a 43-asoknál egy ismerősöm,a lopott anyagból felépített egy többszintes házat,persze ő is visszasírja a békés boldog időket,mikor miénk volt a gyár,ezért megpróbálta mindenki hazavinni.
Majdnem mindenki visszasírja a gulyáskommunizmust,fiatalok voltunk,nem volt betegség,az állambácsi levette a felelősséget stb.
Nem volt normális világ,még akkor se ha az élet normális volt.
Annak aki kussban volt és csendben ellopott mindent.
jó (vagy kevésbé jó,de még elégséges) megoldások lennének,nem is egy.
a baj az,hogy az "uraknak" nem érdeke ezeket keresni,megcsinálni.
és ehhez már régen nem kell összeesküvés elméleteket gyártani, a tények makacs dolgok.
