Különbségek és változások

Immár egy hete, hogy elkezdtem a reggelit, és szerintem egészen jól teljesítek. Kezdem átlátni a rendszert, egyre gyorsabb vagyok, és már a pincérek macskakaparását is egyre nagyobb hatékonysággal dekódolom. Volt egy-két igen szopatós nap, amikor majd 200 embert reggeliztettünk meg, természetesen a nagy részük egyazon időpontban esett be. Ilyenkor volt egy kis fejetlenség, kapkodás, de a végére mindig kisimultak a ráncok. Ez talán a legjobb változás, mert a mosogatással ellentétben itt csak egy-másfél óra az igazi szopás, a többi kedélyes teadélutánnak tűnik. Fel kell vagdosni egy tonna gyümölcsöt meg zöldséget, de teljesen nyugis tempóban. A bioritmusom is örül, hogy végre nem este dolgozok és délben kelek, sokkal jobban érzem így magam, több az energiám és hosszabbnak tűnnek a napok is.
No, de vannak a munkaváltásnak olyan hozadékai is, amire nem is számítottam. Fene se hitte volna, hogy ennyit számít, hogy az ember fekete póló helyett fehér szakácsruhában van. Mint a GTA-ban, egy csapásra megnőtt a respectem. Olyan emberek köszönnek előre, akik eddig levegőnek néztek, a pökhendi karbantartó három méterről előreenged az ajtóhoz, meg ilyenek. Sőt, a welnessrészleges dolgozó beképzeltpicsák, akik eddig még visszaköszönni se voltak képesek, elkezdtek köszönni, meg mosolyogni, meg kérdezősködni, beszélgetni. Ezek a változások.

A különbségekről már elég sokat írtam, de rábukkantam még egyre. Talán mindenkinek van saját története a magyar építőipar derék munkásembereiről, vagy a különféle szerelőkről. Nekem több tapasztalatom is van, és egyik sem túl jó. Kezdve a kőművessel, akinek első kérdése az volt, hogy van-e a házban pálinka, meg engem akart elküldeni sörért. A félóránkénti kávészünetről meg a folyamatos pofázásról már nem is beszélve. Meg azért egy kis ebéd is jó lenne, ha akadna. Vagy a hűtőszerelőről, aki három hétre akarta elvinni a hűtőt, meg elkért volna 30 ezret előre egy misztikus alkatrészért. Azt se tudta még mi a hűtő baja, de az árat már sikerült belőnie. No, ez itt is másképpen működik, bár csak egy esetről tudok beszámolni.

Történt, hogy a főbérlő meglepett minket egy új kis kályhával, a kandalló helyett, és hívott két komát, hogy beépítsék. Jön a két koma, elkezdenek dolgozni, de úgy mint a szorgos kiskínaiak. Nem volt dumálás, fejvakarás, bámészkodás. Délben azt mondják most megállnának egy kicsit kajálni, nem-e gond. Hát mondom felőlem. Előveszik az ételhordót, kaja ki, arcba be, még evőeszközt is hoztak. Kérdem, kávé jól esne-é? Jól esne, veszi is ki a táskájából a termoszt. Hmm. Tejet, cukrot adhatok? Nem kérünk van az is. És kiveszi bazzeg a táskából kis zacskóban a cukrot meg kis köcsögben a tejet. Összesen egyed órára ha megálltak, szép munkát végeztek, és nagyobb rendet hagytak, mint amit itt találtak. Nem mondom, hogy itt minden brigád így dolgozik, de az útépítés pl. itt érdekes módon nem tart három hétig.

Közben volt szerencsém már két műszakot ledolgozni az ír szakácsnővel is. Szegény nagyon szerencsétlen. Értem én, hogy sok mindenre kell figyelnie, sok mindent kell egyszerre csinálnia, de hogy minden egyes kaját odaéget, az nagyon durva. - Shit, shit, shit - így szalad a konyha másik feléből a tűzhelyhez, mert épp leégett a párolt káposzta, vagy bent felejtette az üstben a répát, vagy épp tej futott ki. De legalább szólna, hogy én is figyeljek oda, de nem.
E mellett még össze-vissza is csinál mindent, ahogy eszébe jut. És ennek megfelelően rángat engem is. - Csináld meg ezt. - Ne, inkább ezt. - Hagyd ezt, inkább azt. - Az előző készen van? Közben meg özönlenek a vendégek. Nincs semmi rendesen előkészítve, képtelen kiszámolni miből mennyit kéne előre sütni. A bacon háromszor fogy el, de kidobunk másfél kotla babot, mert annyit csinált. Pedig ez a szakmája a drágámnak, plusz évek óta csinálja. Fáradt sem lehet, mert csak heti három napot dolgozik. Ma is fél órát túlóráztam neki, úgy el volt úszva. De ez még mind semmi ahhoz képest, amit hallottam róla.
Van neki egy vőlegénye, fogalmam sincs hogy szedte össze, mert a hülyesége mellé még randa is. És még melle sincs. Szóval egyik nap randira készült, de már reggel úgy jött, kipucerálva. Az állatja telekente a hófehér arcát barnítókrémmel, de olyan szinten, hogy a szemtanúk szerint minimum indiainak nézett ki. Nem is csoda, hogy az egyik menedzser elzavarta zuhanyozni.
A másik sztori még jobb. Egy nap elment a boltba, kocsival. Kifele jövet elfelejtette hol parkolt, és a marhája kihívta a rendőrséget, hogy ellopták a kocsiját. Amikor ezt hallottam, még röhögni se tudtam. Egyébként nincs vele semmi baj, aranyos, kedves, csak borzalmasan szétszórt. Lehet szed valamit. Vagy épp az a baj, hogy nem.

Apámnak hála közvetett kapcsolatba kerültem a helyi focicsapat edzőjével, aki tegnap szeretettel várt edzésre. Kis hiba, hogy nem találtam meg őket, mert a jelzett helyen ír foci edzés volt. Elnéztem egy darabig, fura egy sport, az tuti. De sokkal népszerűbb itt, mint a rendes foci. Ígéretet kaptam, hogy legközelebb pontosabban igazítanak útba, úgyhogy talán nem maradok foci nélkül. Egyébként is a helyi csapat United néven fut, úgyhogy teljesen megfelelnek az igényeimnek.