Védd a segged, ne siránkozz, ne add a neved a filmhez!

A video indításához kattints a képre.

Az olvasók pontosabb tájékoztatása végett e helyt kijelentem, hogy a Drótszőrű tél című versemben szereplő Jóisten és Sátán létére nem tudok közvetlen bizonyítékkal szolgálni, így a műben az általuk végrehajtandani igényelt illetve ellenzett cselekedetek sem a valóság rögtalaján állóak, hanem a képzeletem szüleményei. Ugyancsak fontosnak tartom megemlíteni, hogy a nejem pontosan tisztában van azzal, hogy Kaliforniában meleg van, tehát az, hogy a versben azt kéri az ott időző gyermekétől, hogy öltözzön melegen, egyértelműen nem a valós tényeken alapuló ábrázolás.


A jó hivatalnok átgondolja a döntéseit. Ha már egyszer nem tudta elkerülni, hogy alá kelljen írnia egy papírt, akkor azonnal gyárt egy másikat is - úgynevezett följegyzést -, amelyben részletesen kifejti, mennyire ellenére volt a dolog, őt kényszerítették kérem.

Ül az ember New Yorkban egy moziban, s filmet szeretne nézni, ha már odament. El is indul a várvavárt, illetve nem teszi, mert egy moldáv rokontól kölcsönkért hacukában ott áll Aba Botond és nyilatkozik, A nyilatkozat tárgya, hogy az a film nem ám dokumentum, a metró munkatársai nem ilyenek, és maga a vállalat se ilyen, hanem olyan. Igazából azt mondja ezzel, hogy neki személy szerint semmi kifogása a művészeskedés ellen, továbbá hogy neki fentről szóltak le hogy hagyja forgatni ezeket itt.

Tipikus seggvédő nyilatkozat, ebbe így már nem bukhat bele, ha a párt nála csúcsabb ragadozói pont az ő püspökfalatja levadászására keresnének indokot. Érdekes módon itthon, mikor vetítették a Kontrollt, a nézők java része hördülés nélkül siklott el a dolog felett, esetleg annyit mormolva, hogy ez egy fasz. Pedig csak azt tette, amit az élet tanított neki a derítőben úszás fortélyairól.

Most egy szinttel feljebbi nacsalnyik döntött úgy, hogy meg kell magyaráznia egy játékfilmről, hogy az nem a valóság, a szereplőket nem igazándiból, csak játszásiból abúzálják benne. Az ideológiailag eléggé képzett, ám a filmművészetben a Tom és Jerryn túl nem jutott hivatali potentát arra ébredt egy hózáporos reggelen, hogy neki ma meg kell védenie a hazáját. Most, amikor körkörösen támadják a vészek dúltát, nem szabad az ellenségnek egy parányi rést sem hagyni, ahol a mocskos liberális kezével benyúlva szétszaggathatná a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Mivel pedig ő hivatalnok, nem pedig alkotóművész, azt tette, amit egy hoffmannrrózsai és ababotondi intellektus ilyenkor tenni szok, megmagyarázta, hogy itthon nem is ölik a cigányokat, de legalábbis nem azért, és nem úgy, ez egy provokáció, egy merő kitaláció. EZ EGY FILM, MAGYARORSZÁG NEM ILYEN! ÉRTITEK? Ezt a szórólapot szépen megírta, és kipakolta a Berlini Filmszemlén a sajtósok székeire.

Valahol persze igaza volt. Olyan újdondászokhoz szokott itthon, akik 10 éve szopják be bő nyállal a Szijjártó szövegeit, akik még ijedtükben se kérdeznek vissza, amikor valami hatalomban lévő figura akkorát hazudik a mikrofonjukba, hogy a díszlet is elsápad. Szóval ő egy, a magyar újságíró-társadalmon szocializálódott hivatalnok, aki tudja, hogy a magyar újságírónak igenis el kell magyarázni, milyen az, amikor művészet van engedélyezve. A külföldi újságírónak meg pláne, mert az ugyan mit tudhat Magyarországról.

AJánlott irodalom: Garaczi - Matyesz