kiski naplója 733. bejegyzés

Harmadik fejezet

melyben hősünk pénzt nyer, de nem érti a mosogatás mélyebb összefüggéseit


Mosogatás közben nem lehet hatékonyan 27TD-t játszani. Egy rendes szessönben az ember minimum két asztalon játszik. A minimum, hogy ha 2 és 7 között van három lapja, akkor nyomulni kezd. Namost ilyenje az embernek, ha jól számolom, minden 18. partiban jár. Ami azt jelenti, hogy két asztal esetében másfél körönként jön egy fasza indulólap. Meg néha olyan aranyosságok, hogy 22268. Ami szintén nyerő induló kombi. És párszor vakot is kell lopni. Hát ez az egész úgy ahogy van, lehetetlen vállalkozás, ha közben kiabálnak az embernek a konyhából, hogy szaladjon izibe bevinni a stelázsira 12 tányért. Ami mellesleg nagyon nehéz, tekintve hogy egy rendes tányér kőből van. Ez a jánuszarcú életvitel tegnap 75 dolláromba került.Még szerencse, hogy a hosszútáv az elején tülekedett kifelé, így még mindig vastag pluszban vagyok.

Ma meg véletlenül beneveztem egy 8gaméra. 2.20-as, mert menedzselem a bankrollomat. A negyedik helyért 25dollárt fizettek. Közben szórakoztató időtöltésként az 5,50+2RA versenyen is elindultam, erről általában ITM elején szoktam kiesni, ami hajnali kettő körülre tehető általában. Most valahogy nem így sikeredett, szolíd csiplíderként kezdtem a döntő asztalt, míg aztán beleszaladtam az AJ-mmel Axx flopon egy rút 77-be, amihez riveren csatlakozott a harmadik hetes. Forever pokerstars! Aztán még lassú egymásutánban, mert mindek ezt elkapkodni, belefutottam még egy bedbítbe, aztán kúlerrel is buktam a változatosság kedvéért, így estem ki a szánalmas hetedik helyen.

De nézzük, amiért idejöttünk, pókeres bedbítsztorikkal tele van a szájt nélkülem is.

Vidám, felhőtlen napra ébredtünk, s úgy reggel kilencre kiderült, hogy a kocsi hétfőn kész lesz. Tízre az is kiderült, hogy tíz nap múlva lesz kész. És hogy a szervizben fogalmuk sincs, mikor lesz kész. Hogy mert Franciaországban nincsen hozzá alkatrész, Svédiából kell hozatni. Kérdeztem, hogy ez így oké, de milyen alkatrészt akarnak hozatni, mikor azt se tudják, mi a gond. Nem értették a kérdést, mert hát nem franciul kérdeztem, az ügyeletes tolmácsnagynéni meg teljesen használhatatlan volt, lévén odafelé kettő, és vissza is kettő közvetítővel nem lehet kérdésekre választ kapni, lásd Karinthy: Műfordítás című remekét, melyben bemutatja, miképpen változtatja az Ady féle klapancinát:

Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szivem egy nagy harangvirág
S finom remegések az erőm.

pár közvetítő oda-vissza való fordítgatása az alábbi, valódi műremekké:

A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó nyájas olvasó!

Szóval hogy tíz nap. Oké. Előkértem a munkafelvevő lapot és ráskríbáltam, hogy előbb diagnosztizálni, a diagnózist velem emilben közölni, és csak utána babrálni. Gondoltam, legalább legyen papíros nyoma a dolognak.
Aztán elvonultunk a közeli autókölcsönzőhöz. Aki már volt Beziersben, az megért minket. Ide születni kell, más ok az ittlétre egyszerűen nem létezik. Így kaptunk autóra. A kölcsönzős, mikor mondtam, hogy nagy kocsit akarok, büszkén rábökött egy szappanos dobozra, de aztán felpillantott az arcomra, vette a kulccsomóját és elvágtatott a garázsba egy valódi autóért, mellyel első löttyös indulatomban egyhuzamban lezavartam a hátralévő 1400 kilométert.

Ennek különösen a helyszínre telepített előfutóm örült. Hajnali négykor kirugdaltuk az ágyból hogy segítsen felmálházni a negyedikre. Ahol aztán sietve sört ittunk, és belezuhantunk az ágyba, mert még az ilyen fiatal, fejlődésben lévő szervezetnek is kell a pihenés.

Reggelre kelve már teljesen fel is vettük az itteni tempót, délben kikepesztettünk az ágyból, bejártuk friss birodalmunk minden zegét s zugát. Van neki. 180 négyzetméter, melyben az értő spanyol műépítészek 13 darab helyiséget voltak képesek elhelyezni. Én kineveztem a nappalit munkaszobának ideiglenesen, míg be nem szerzek valahonnan egy President márkájú forgószéket meg egy íróasztalt.
Mert ilyen irodai hívságokkal nem rendelkezik a bérlemény, pedig kelleni fog, mivel a könyököm már kezd kisebesedni az oldalamon fekve gépezéstől.

A kecó amúgy pont szemben van az étteremmel, amit üzemeltetni van hajlandóságunk, ablakai és erkélye a tengerre néz, ami egy kikapcsolhatatlanul zajos istencsapása, ám a nejem odavan érte, hát eltűröm a létét.

Ma megérkezett az étterem padlóburkoló lapja, ezért fel kellett cuccolni az eladdig ott békében ellévő tányér és pohárkészletet. Éjszálltáig mosogattunk. Nem tudom, miért nem lehet a felhasználásig porosan eltenni, nem is akarom már érteni, rég kiveszett belőlem az önbizalom, mely a fiatalabb férfiakkal elhiteti, hogy ők ismerői a női léleknek. Annyi tányérunk van, hogy felvetettem az asszonynak, hogy ennyivel akár éttermet is nyithatnánk. Ebben annyira megegyeztünk, hogy ittunk is rá.

Na szóval ma is nyertem a hatodát annak, amit kellett volna, minek okán most el fogok aludni.
Csak ne zörögne ennyire az ablak alatt ez a rohadt tócsa.