Időre játssz, ne eredményre – vagy mégsem?

Ebben a cikkben kivételesen nem az észt osztom, hanem a kételyeimet. És egyúttal vitaindítónak is szánom, remélem minél többen megosztják majd a cikkhez tartozó fórumban a tapasztalataikat a témában. De nézzük először, hogy miről is van szó:

Az egész úgy kezdődött, hogy május végén megvettem a World of Warcraft című játékot. Mivel most alapvetően pókerről van szó, nem megyek bele, hogy pontosan mi is, ez, elég legyen annyi, hogy nem véletlenül játasznak ezzel a játékkal világszerte több millióan. Én is jól rákattantam, de hát ugye valamikor dolgozni is kell, így aztán „első a munka” felkiáltással mindig pókerezéssel kezdtem az estéket. De persze ott bujkált bennem a kisördög állandóan, hogy gályázás heleytt inkább játszani kellene, így aztán amint nyertem egy kellemesebb összeget, „ez épp elég mára, ne legyünk telhetetlenek” mottóval szépen be is fejeztem aznapra a pókert. Ez számszerűsítve kb. $100-$120-t jelent nálam. Volt hogy fél óra alatt összejött ennyi, volt hogy 1-2 óra alatt, és persze volt olyan is, végigjátszottam 4-5 órát, és mégsem nyertem ennyit – ahogy az már lenni szokott :). Az igazi meglepetés tulajdonképpen a hónap végén jött: Az nem lepett meg különösképpen, hogy összesítve kb. fele annyit pókereztem júniusban, mint egy átlagos hónapban, az viszont igen, hogy kb. ugyanannyit, sőt talán még kicsit többet is nyertem asztalon, mint máskor. Bónuszt szinte semmit nem vettem ki a kevés játékidő miatt, cserébe viszont volt egy $700 körüli verseny-heleyezésem, szóval a bevételem végül megfelelet egy átlagos hónapénak. És amint írtam, mindezt fele-annyi idő-ráfordítással.

Tulajdonképpen nem véletlen, hogy csak most írom ezt a cikket, ugyanis még mindig berzenkedik a tudatos énem az ellen, hogy elfogadja azt, hogy az eddigi legjobb átlagom akkor jött ki, amikor felrúgtam az alapszabályt: „Időre játssz, ne eredményre!” Persze rögtön próbáltam magyarázatokat keresni:

1. Kicsi a minta. Egy hónap nem jelent semmit. Mivel júliusban alig játszottam, több teszt-eredmény azóta se áll a rendelkezésemre. De ezúton is kérem a lelkes olvasókat, hogy osszák meg a tapasztalataikat. (Főként olyan játékosokra vagyok kiváncsi, akik szoktak rendszeres hosszú, és ilyen „elég lesz ez mára” session-öket is játszni.

2. Tilt a nyerés miatt. A játékosok legnagyobb része rosszabbul kezd játszani, ha nyer. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy ez rám nem vonatkozik, érzem, hogy én is ebbe a csoportba tartozom. Ha nem is órákig, de legalábbis a nagyobb nyerést követő néhány leosztásban biztos, hogy kicsit lazábban állok a játékhoz. Rengeteg játékkal és önfegyelemmel nyilván el lehet ezt kerülni, de gyanítom, hogy tényleg csak a legeslegjobb játékosok mentesek ez alól teljesen.

3. Fáradság. Azt tartom magamról, hogy 4-5 órán át képes vagyok koncentrálni és viszonylag jó hatásfokkal játszani 5-6 asztalon szimultán, de nyilván nem azonos a teljesítményem az első és az 5. órában. Simán elképzelhető, hogy néhány óra játék után – bár talán még mindig pozitív – de a kezdeti időhöz képest sokkal rosszabb lesz az átlag-órabérem.

4. Az előző pont hozhat magával némi tilt-ot is. A 3-4. órában a fáradságból adódó hibák után esetleg tilt miatt jöhetnek újab – még nagyobb – hibák. Ez gondolom ismerős mindenkinek. Tehát minél több sessiont fejezek be hamarabb, annál kevesebeszer futok bele ebbe.

5. Tilt a bónuszok miatt. A nagy session-ök egyrészt abból is adódnak, hogy az ember próbál bónuszokat is kiszedni. Ez előhozhat egy olyan hozzáállast, amikor hajlamosabb kicsit lazábban játszani, hiszen úgyis mindjárt megvan a bónusz, és az majd egyből feljavítja az órabért. Mint írtam, a vizsgált hónapban szinte semmi bónuszt nem szedtem ki, így ez sem befolyásolt.

Végül egy szubjektív tapasztalat: Sokkal több olyan session-ra emlékszem, amikor jó kezdés után stagnálás vagy visszaesés volt, mint olyanra, hogy jó kezdés után egész éjszaka szárnyaltam. (Az utóbbiból talán ha 2-3 volt az elmúlt két év során.) Ha elfogadom, hogy nem szelektív e téren az emlékezetem, akkor pusztán e szerint a tapasztalati tény miatt is lehet értelme abbahagyni a játékot egy erős kezdés után.

Befejezésképpen mégegyszer hangsúlyozom, hogy a fentiek csupán teóriák. De látok bennük annyi fantáziát, hogy érdemesnek találtam leírni őket. Visszatérve tehát a bevezetőhöz: Kérek mindenkit, akinek van hasonló – vagy ellentétes – tapasztalata, ossza meg itt a fórumon, hátha együtt okosabbak leszünk!