Legendás játékosok

Legendás játékosok

Természetesen ez a cím is csak vicc. Legendás játékosaim azok, akikről mesélni szoktam akkor, ha társaságban a beszélgetés úgy alakul, hogy játékokról esik szó.
Egyet már említettem első naplóbejegyzéseim egyikében, ő mutatta meg nekünk, hogyan kell pókerezni (úgy nagyjából). A lapok elnevezésénél volt egy kis gondja, az ászt, királyt mi is tudtuk mert az a magyar kártyában is van, a dámát még ő is tudta, de a bubit valahogy elnevezte Jumbónak, emiatt nekem néha még most is a jumbó áll a számra bubi helyett.
Ha esetleg azt írnám valahova, hogy jumbó párom volt, akkor tudjátok miről van szó.

A legjobb sakkozó, akit valaha ismertem, egy osztálytársam volt aki az iskolai sakk szakkörben mindenkit kivert és még egy megyei versenyre is eljutott.
Természetesen hamar kiszekálták a szakkörből, mert a szakkörvezető tanárt is megverte, és nem volt hajlandó úgy játszani, hogy a lépés előtt hosszasan gondolkodjon, egyszerűen azonnal lépett és lecsapta az órát. Ez a játékstílus mindenkit megőrjített. Mondták neki hogy legalább a versenyen csináljon úgy, mintha gondolkodna a lépésen, ahogy okos sakkjátékoshoz illik.
Ott is hagyta őket, "ezek sznobok" mondta.

Katona koromban úgy alakult, hogy fogdára kerültem, ott mást nem lehetett játszani, csak malmozni.
Én egészen addig azt hittem tudok malmozni. Ezt a hitem arra alapoztam, hogy a suliban egy srác azt mondta bármilyen játékban megver. A sakkmester haverom erre azt mondta, hogy szerinte én malomban jobb vagyok. Abban állapodtunk meg, addig játszunk míg valaki háromszor nem nyer egymás után. Valahogy nekem sikerült nyernem.
Viszont a fogdán ez a srác úgy lerakta a papírgalacsinjait, hogy közben minimum 3 malmot csinált, vagy egy csiki-csukit, vagy úgy beszorított, hogy lépni sem tudtunk. Egy hét kellett, mire addig jutottunk ellene, hogy 6-7 lépést tudtunk játszani vagy egy malmot csinálni.

Resztában szintén egy osztálytársam remekelt. Ez egy fájerhez hasonló kártyajáték, de már nem emlékszem a szabályaira. A gyakorlati idő alatt, ebédidőben a szakik resztáztak 1 forintos alapon, nekünk tanulóknak a tanerő megtiltotta a kártyázást, csak nézhettük a játékot. De a tanár sem lehetett ott mindig, így többször is előfordult, hogy az osztálytársunk játszott és nyert. Persze a felnőttek ezt nem nézték jó szemmel, és beárulták. A tanár dagadt a büszkeségtől, hogy neki micsoda tanulója van, ki is hirdette, tanulók továbbra sem játszhatnak, de a Pisti az igen.

673/8