Rugóskés

Már a rozmaringos kacsasült című naplóbejegyzésemben is említettem, hogy adatgyűjtési munkát végeztem tavaly novemberben és decemberben hétvégenként.
Ez nem állt másból mint, hogy a gázszolgáltató megbízásából a nyomásszabályzókat kellett ellenőrizni és az adataikat feljegyezni (típus, gyári szám, ilyesmi).
Név-cím lista alapján végigjártuk az utcát, ahol elkerítve volt a szabályzó oda becsöngettünk, ha otthon voltak elmondtuk mit szeretnénk, irkáltunk, kb. ennyi, semmi probléma nem volt.
Aztán mégis lett.
Egy "szegény" utcába tévedtünk, ahol bizonyára minimálbéres vállalkozók, szolgálatba belerokkant köztisztviselők, külföldön munkát vállalni nem tudó orvosok és egyéb ilyen, a társadalomból kivetett elem lakhat. Ezt egyből láttuk a dupla garázsajtókról, a térkövezés per veteményeskert alapterület arányossági tényezőből és a pedigrés háziállatokról.
Végeztünk az utcával, visszaballagtunk az autóhoz és beleültünk melegedni és kajálni.
Amikor végeztünk az ebéddel, kerestünk a térkép és a lista alapján egy következő utcát. Elindítom az autót, indexelek, benézek a tükörbe, mit látok, egy rendőrautót.
Megállnak mellettünk, nézik az autót, leengedem az ablakot, ők is.
- Jó napot, megvagyunk? - kérdezem.
- Meg! - válaszolják.
Rendőrautó keresztbe elénk vág. A pár percen belül megérkező erősítés mellénk áll.
Iratokat elkérik. - Micsinászitt? - kérdik. Elmondom.
- Lakossági bejelentésre jöttünk -mondják, hogy képzeljük, hogy itt engedélyek, hétpecsétes papírok nélkül, mikor erről szólnak a hírek: kisnyugdíjasokat fosztanak ki, stb.
Kérik mutassuk meg milyen papírokat írogatunk. Hát ezt meg, hogy képzeltük és az adatvédelmi törvény és ha elhagyunk egy ilyen lapot, személyes adatok kerülhetnek ki, háborognak. Megnyugtatom őket, hogy név és cím minden telefonkönyvben fellelhető, sőt ott még a telefonszám is ott van. Nem tudom ők mire gondoltak, egy gyári számmal nem tudok elképzelni még egy ostoba gyerekcsínyt sem.
Minden iratunk rendben volt, háromszög, mellény, izzó, géz rendben.
Közben a kollégám telefonált a főnöknek, a főnök a rendőrkapitányságra (állítólag be volt jelentve, hogy az utcán dolgozunk), de nem álltak le.
Gépjármű átvizsgálás: minden ajtó kinyitva, pótkerék ajtaja felnyitva, az ülések alá is benéztek, szemetet, kacatokat átforgatták.
Na innentől kezdve nagyon nehéz volt nevetés nélkül kibírni, szolidan mosolyogtunk és hagytuk hadd dolgozzon a terrorelhárítás.
Nyissam ki a kesztyűtartót kérték.
- Nem tudom kinyitni - mondtam, mert egyszer próbából bezártam és azonnal elromlott a zár, csak kifeszíteni tudom. Akkor feszítsem ki. Elkezdem feszegetni.
- Miért nem próbálja a kulccsal? - kérdezi az egyik rendőr.
- Tavalyelőtt már próbáltam, akkor sem sikerült - válaszoltam, és egy határozott mozdulattal lerántottam az egészet, minden kiborult.
Megtalálták a magnókazettákat!
Megtalálták a napszemüvegemet is a hátsó ülés rejtekében.
- De jó, már kerestem! - ujjongtam, azonnal megszondáztattak. Negatív.
Táskavizit következett. Az autóban lévő egy darab karcos, egy darab törött, egy darab elveszett napszemüveg mellé, a hátizsákomban találtak még egy a munkahelyen használt napszemüveget, egy flexes szemüveget és egy lánghegesztő szemüveget.
- Minek ennyi szemüveg? - kérdezték.
- Ezekbe járok lopni. - akartam mondani, de nem mertem.
Na, most jön a lényeg. A gépjármű átvizsgálása során a táskámból előtalálásra került egy darab a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősülő 95 mm pengehosszúságú rugós kés, a kollégám táskájából egy 85 mm pengehosszúságú bicska és egy gázspray.
A veszélyes eszközöket elvették, a szemüveg kollekciómat csupán lefényképezték. A késemről átvételi elismervényt aláírattak, de valahogy én nem kaptam példányt. Kérték még, hogy adjunk meg személyes adatokat is (családi állapot, munkahely, fizetés stb.).
- Ha megadja a kért adatokat, az befolyásolja az eljárás kimenetelét. - mondja a rendőr.
- Ja, ha befolyásolja akkor nem adom meg. - válaszoltam.
Mindez másfél-két órát vett igénybe.
Másnap elmeséltem a munkahelyen, hogy mi történt, mindenki felháborodott, hogy milyen idiótaság ez az egész. A hülye rendőr kifejezést nem előítéletként, hanem tényként kezelte a közvélemény. Persze egy tanult munkatárs, azonnal kioktatott a törvényi háttérről és a jogalkotó szándékáról, valamint a kormányrendelet kivételeiről. Valamint egy kiváló példával illusztrálta a rendelet alkalmazhatóságát. Tegyük fel hogy a böllér egy szombat reggel becsomagolja a késeit, bárdjait és gyalog disznóvágásra indul, és a rendőr megállítja, igazoltatja. Vajon elkobozhatja a munkaeszközeit?
Érdeklődve vártam a rendőrségi határozatot, ami kb. egy hónap múlva megérkezett.
A Szabálysértési Hatóság Határozatában hivatkozott a 175/2003. (X. 28.) Kormány rendelet 3. § (1) bekezdésébe foglalt tilalomra és 20.000 forint bírságot szabott ki, valamint az eszközt elkobozta. A határozat ellen kifogással lehetett élni, ezért másnap bementem a rendőrségre és megkerestem a leányt aki a határozatot aláírta.
Mutatom neki a határozatot, hogy ebben az ügyben jöttem.
- Részletfizetést szeretne kérni?
- Nem! - válaszolom.
- Csak nem a szabálysértés tényét kifogásolja! - kérdi hitetlenkedve.
- De. Én ezt nem fizetem be, a rendelet rám nem vonatkozik.
- Írásban lehet kifogást tenni, a kézhezvételtől számított 8 napon belül kell postára adni. - válaszolt kioktatóan.
Hazamentem a rendeletet letöltöttem, értelmeztem (akit érdekel töltse le, nem szeretném vele még hosszabbra nyújtani a bejegyzést), és egy kiváló kifogást írtam.
Megindokoltam hogy az általam étkezésre használt kés, általánosan szokásos, életvitel körében használt eszköz, amely a gyári tokjában, azonkívül a táskámban és az autóm csomagtartójában, tehát rejtve, a szokásos és biztonságos módon becsomagolva volt. Kértem, hogy a Szabálysértési Hatóság a határozatát vonja vissza, a pénzbírságot törölje el, továbbá, hogy a rendőri ellenőrzés során jogszerűtlenül elkobzott késemet szolgáltassa vissza!
Bírósági határozat érkezett pár hét múlva, amely érvényben hagyta a rendőrség határozatát. Indoklásként azt írta, hogy a kést nem élelmiszer mellett találták, hanem gázspray mellett, és a gépjármű nem tekinthető zárt tárolóeszköznek. A határozat ellen fellebbezni nem lehetett, de bírósági tárgyalást lehetett kérni, mely lehetőséget a főnök (aki a pénzbírság kifizetését is felajánlotta) segítségével ki tudtam használni.
A tárgyalás előtt nagyon izgultam amiatt, nehogy a bíróság is a rendőrök sorsára jusson. Már kezd rezegni a léc, de a "hülye bíró" szóösszetétel még csak sportesemények hangulatkeltő eleme.
Az ügyvédnő kérte ugyan, hogy a meghallgatáson is ilyen részletesen és a nevetséges részeket is megemlítve adjam elő az esetet, de inkább próbáltam arra figyelni, hogy a bírósági határozat indokaira reagáljak. Előadtam, hogy azért nem találtak a kés mellett élelmiszert mert éppen befejeztük az ebédet, valamint, hogy a gázspray a kollégámé volt, amit ő tanúsított is. Elmondtam azt is, hogy a késeket a munkánkhoz is használjuk, mert nagyon alkalmas, erős és éltartó darabok.
Az ügyvédnő beszédében azt az esetet említette, amikor a közeli nagyvárosban vásárolt késkészletet hazavitte autóval. Akkor vajon ő is szabálysértést követett el?
A bíróság megemlítette, hogy eljárása során kizárólag a rendelkezésére álló iratok alapján döntött, és hogy a jogalkotó a teljes körülmény kivizsgálására hagyta a bírósági meghallgatás lehetőségét.
A bíróság ítéletében előző határozatát visszavonta, a rendőrségi határozatot megsemmisítette, a rendőrséget a elkobzott eszközt visszaadására kötelezte.
Vajon, miért kellett ez az egész nevetséges ügy? Ennyire kell az államnak az a húszas? Van aki befizeti? El kell látni munkával az apparátust? Van tanulság? Röhej.