4. rész

4. rész

10.29. Hétfő -
Új hét új remények. Hajnalban elindultam elindultam Gent (B) felé. Amikor egy helyen megálltam kérdezősködni a cég után a visszapillantóban arra lettem figyelmes egy helyen nagyon lifeg a ponyvám.
Sejtésem beigazolódott, megvolt az első ponyvafelvágásom. Gentben annyi időre nem hagytam ott az autót, hogy erre legyen valakinek ideje valószinüleg Calaisban vághatták ki csak a reggeli kocsiszemlén nem szúrtam ki. Semmit nem vittek el ráadásul a hátulja se volt lelakatolva...
Lerakodás után Moerdijk-ba (NL) kellett átállnom, ez egy holland kikötő város ahol töménytelen (25t) mennyiségű aluminium rudakat pakoltak fel. Itt volt az első komolyabb spaniferezésem. Itt is szerencsém volt mert egy "wabis" kollega is volt rajtam kívül és segített megmutatta, hogy is kellene csinálnom. Elbénáztam vele jó sokáig de valahogy csak összejött. A cél Weissenburg (D).
Szegény DAF, azthittem kiteszi a lekét amikor 30-35-el döcögött a német emelkedőkön. Komputer szerint 37,7L átlagfogyasztással, számításaim szerint közel 39L átlaggal értem célba a 35 helyett.

Innen Rothenburgba kellett átállnom üresen és Forli (I) volt az uticél, ausztriai tranzit útvonalon hűtőgép alkatrészekkel. Ez a brenner hágó valami csodálatosan szép hely. Az átlagfogyasztás itt is szépen megugrott de később az olasz sík utakon helyre állt a norma. Szerda este kiálltam egy osztrák kis parkolóba. Itt már volt vagy 5 autó a cégünktől és a kollegáktól megtudtam, hogy holnap itt is kamionstop van , nem kellene továbbindulnom:-). Viszont volt wifi nagyon jó jelerőséggel. Másnap csütörtök 2 velem hasonló korú kollegával sikerült kicsit besöröznünk du.15-23-ig elbeszélgettük az időt. Pénteken reggel nem is esett jól a korai kelés.
Forli előtt egy total kúton kiálltam egy kis pihenőre és azon merengtem nem is kellene talán továbbmennem itt kellene hétvégére megállni. Sajnos nem így tettem és betámadtam a céget hátha leszednek, mégcsak kora délután volt. A portás el is hajtott annak rendje-módja szerint mondván jöjjek vissza hétfő reggel. A környéken nem találtam alkalmas parkolót ezért vissza az autópályára és ugyanazon a kúton kötöttem ki ahol néhány órával korábban már jártam csak 30+30km el több lesz a menetlevelemen amit nem tudom elszámolnak e. Úgylátszik itt is érvényes a lassan járj tovább érsz elv, magam kárán tanulom meg.
Ezen a kúton egy magyar autó sincs, van itt velem szemben egy Chef Express nevű kajálda ahol ki van írva 30 min. gratis wifi de sajnos csak olasz tel.számra lehet érvényesíteni. Viszonylag nem is fér el sok kamion a német, francia parkolókhoz képest de még időben kiálltam találtam helyet. A TransMarc-i hétvégézések jobbak voltak. Viszont a tusolás ingyenes ez is valami!

11.05. Hétfő Forli
Miután lerakodás után a felrakó is ugyanez a hely + két címmel kiegészítve arra szántam a napot, hogy mind a 3 helyen összeszedjem az árut. Számatásom nem jött be mert forliban elhúzták az időt és du. 5 körül végeztem. Még arra volt idő, hogy a 2. felrakóra (Zola Predosa) ráközelítsek és a kis településen kiálltam éjszakára. Egy kis esti gyaloglással felderítettem a pontos címet így nyogodtabban aludtam tudtam a közelben vagyok. Másnap megrakták az autót elég hamar és Ubersetto Di Fiorano felé vettem az irányt az volt a 3. felrakó. Itt is hamar végeztem és szlovén- magyar tarnziútvonallal elindultam a Satu-mare (szatmárnémeti) lerakó felé. Szlovéniáig jutottam kedd estére. Szerda reggel a Maribor-i kijelölt kúton megtankoltam, a legújabb tankolási utasítás szerint most szlovéniában az egyik legolcsóbb az üa. ár és az ad-blue szintem is már nagyon alacsony volt. Itt simán tudtam tankolni adalékanyagot pedig a tartályban nincs mágnes, máshol meg csak szenvedés volt 15 perc alatt kb. 10 litert lehetett belecsepegtetni a tartályba.
Nemsokára átértem Magyarországra és hívtam is a családot azonnal itt már nekem is csak 4ft/perc a hívásindítás díja:-). 27. nap után jó érzés volt újra az Mo-ra érni. Az M3-on álltam ki éjszakára egy mol kúton, innen már csak 150km lehetett hátra szatmárnémeti-ig. Másnap a hátralévő út mátészalkától nagyon döcögős volt szó szerint . Nagyon rossz állapotú utak vannak egész végig arrafelé.
A cégnél miután átküldtek a 2-es kapuhoz hamar rámpára álltam és 1 óra alatt le is szedtek. Innen Baia Mare volt a következő felrakó ahonnan bútorokat kellet szállítani Angliába (london).
Miután ezt megtudtam jeleztem a főnökömnek, hogy 4. hetem telt le úgyérzem rámférne egy kis pihenő. Mondta, hogy megoldja de máskor előre jelezzem ezt a szándékomat:-).
Már sötétedett mire megraktak és este 8 körül sikerült visszaérni a magyar-román határhoz ahol közel 15h munkaidő után ki is álltam éjszakára.

A főnök megígérte átakasztással meg lesz oldva, hogy hétvégén otthon legyek. Mondta vigyem be a kocsit a nagykőrösi útra és majd egy másik kollega viszi ki az árut. Így péntek reggel vidáman már korán útnakindultam. Útküzben még kicsit változott a helyzet, nem a Bp-i telephelyre hanem a Mosonmagyaróvárira kellett levinni a kocsit ahol egy kollegával cseréltünk pótot és irány Budapest.
Kb. este 8 körül lehetett miután végeztem a tankolással és apósomat megkértem, hogy jöjjön értem. Ekkor már tudtam, hogy nemúszom meg Londont pedig nagyon örültem neki, hogy nem nekem kell vinnem a rakományt mert azért kicsit még tartok egy ekkora nagyvárosban fordított közlekedéssel, még személykocsival is meggondolnám be merjem e vállalni. Ugyanis főnökbácsi elmondta, hogy vasárnap éjjel a kocsinak ell kell indulnia mert szerdai lerakó és ha 3 napot akarok otthon tölteni akkor bizony más kapja meg a kocsim és pakolhatok ki belőle.

Első hónap rövid összegzése. Nagyon féltem tőle de mostmár túlvagyok rajta, kicsit megkönnyebbültem. Nem törtem meg sem a kocsit és másban sem okoztam kárt. A tolatások még mindíg nem úgy mennek ahogy kellene de ez gondolom csak idő kérdése. Még 1-2 spanizáson jó lenne túl lenni mert ott is vannak még hiányosságaim.

Ui.: kicsit belekeveredtem a hetekbe most látom de már nincs kedvem kibogozni hol kevertem el magam.


Következő rész tartalmából:
- Újra Angliában
- Kocsi lerobbanás a Moerdijk-i (NL) szemétégetőben