Egy szép nap

Gondolom tudjátok, de minden bizonnyal sejtitek, hogy vannak más pókeres oldalak is, például a kezdőtőkés.
Írtam már más bejegyzésben is, hogy az ezüst státuszom megtartása vagy megszerzése a célom. Aki ott is aktív valamennyire, legalább olvasgatási szinten, az tudja miről beszélek.
Szóval szerveztek egy fórum találkozót, amire szerettem volna elmenni, és olyan emberekkel beszélgetni akik pókereznek.
Ez a találkozó egy budapesti romkocsmában került megrendezésre május 10.-én pénteken, és sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e ezért vidékről odautazni, főleg, hogy az ott sem vagyok igazán aktív, senkit nem ismerek, nem követem olyan aktivitással a fórumokat.
Az utazási költség és az éjszakába nyúló időpont jelentette a legfőbb gondot, de mire véglegesíteni kellett a jelentkezést, addigra megoldódtak.
Jeleztem a fóromban, hogy Szekszárdról mennék, és az egyik moderátor válaszolt, hogy ő Paksról menne és szívesen elvisz, ha megfelel nekem, hogy ő kora délelőtt indul és másnap délelőtt jön vissza. Persze nekem jó volt, mert így éjszakára volt időm rokonokhoz buszozni, és másnap visszaérni az indulásra.
Mivel a rendezvény este kezdődött, ezért a délutánra is kellett programot találnom, amire a derékfájásom adta meg a választ. Budapest fürdőváros, gyógyfürdőt kerestem és találtam.
Mire elérkezett a várva-várt nap, minden részlet összeállt, szállással, programmal és menetrenddel.
9 óra előtt érkeztem busszal Paksra, ahol találkoztam Lesbat-tal, aki velem egyidős, jófej motoros rockeres arc. 11 órára már célnál is voltunk. Lesbat volt olyan rendes és elvitt az Őrs vezér térre, ahonnan metróval el tudtam menni a Széchenyi fürdőbe.
Már amúgy is terveztem egy gyógyfürdőt, és ez igazán tetszett, mivel régi fürdő, ezért leharcoltnak képzeltem, de igazán jól karbantartott. Nagyon jók a gőzkamrák, és a rengeteg látogató ellenére is minden használható volt.
Ami számomra nagyon meglepő volt az a rengeteg külföldi, már a metrón is hallottam angol és orosz szót, de a fürdőben a magyar igazán ritka volt. A büfé sorban előttem csak angolul rendeltek, és én is majdnem a coffee please. Talán a büfé árak is reálisak voltak, minden esetre nem megfizethetetlen, berúgni úgysem ott kell.
Déltől hatig voltam a fürdőben ami számomra elegendő, majd visszautaztam a blahára ahonnan közel volt a Füge Udvarnak nevezett romkocsma. Fél héttől lehetett regisztrálni, kitűzőt és italjegyeket kaptunk. Kellemes meglepetés volt, két-három italra számítottam, a 8 italjegy bőven elegendőnek bizonyult, plusz egy welcome drink.
Bár többen panaszkodtak, hogy gyenge a csapolt sőr, én nem bántam kellemesen hideg volt és legalább nem ütött a nagy melegben. A kaja szendvicsek, pizza szelet volt, sajnos figyelni és várni kellett rá. A beszélgetés igen nehéz volt a hely zajossága miatt, de mindig lehetett találni szabad helyet ahova leülhettünk. Jól éreztem magam annak ellenére, hogy nem ismertem igazán senkit, de Lesbat és csapata kisegített nem éreztem magam egyedül.
Köszönöm!
11:15-kor el kellett búcsúzzak, éjfélre szerettem volna a rokonoknál lenni. Az 5. busszal átszállás nélkül célhoz értem, pár száz métert kellett csak gyalogoljak. Az unoka tesóm is éjfél előtt ért haza, nem volt gond a késői időpont. Köszöntem, levetkőztem és már aludtam is.
Másnap hétkor keltem, tejes kávé, bundás kenyér reggeli, utána tisztálkodás, majd egy gyógysör, beszélgetés. Tízkor elindultam vissza az őrsre az Ikea parkolóba, 11 után lejárt a napi jegyem. Útközben Lesbat már hívott, és nagyon keveset kellett várnom rá.
Paksig dumáltunk mindenféléről pókerről, fórumról, zenéről. Paksról ismét buszozás, talán ha félórát várakoztam, közben megettem a szendvicseket.
Az egy hét alatt letisztultak bennem a dolgok, most úgy gondolom nagyon megérte elmenjek a találkozóra, főleg hogy az utazás számomra nem volt megterhelő és a költségeket is meg tudtam osztani, és két legyet is ütöttem egy csapásra.

Good Luck!