Lederer-akták IV.
A Lederer-interjú negyedik része a Fekete Pénteket követő időszakról szól: az igazgatótanács tagjai megismerkednek a valós helyzettel.
Amikor Lederer megérkezett a Full Tilt központjába Dublinba kevéssel a Fekete Péntek után, a játékoshátralék elöl volt a prioritásban:: "Amikor Dublinba érkeztem, úgy éreztem, ez olyan kérdés, aminek az első helyen kell állnia a kérdéseim listáján. Sok más dologgal is foglalkozni kellett... Voltak tüzek, amiket el kellett oltani." Ilyen volt például az, hogy az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma lefoglalta a Full Tilt honlapját. Nem igazán gondolkodtak stratégiai döntéseken, Bitar eltávolításán sem.
Lederer és Chris Ferguson megérkezett Dublinba, 18-án kezdtek dolgozni a probléma megoldásán. Április 21-én jött meg a pénzügyi jelentés, amiből kiderült a kilencjegyű hiány: "Ez rettenetes szám volt. A játékosok felé való tartozás és az elérhető készpénz közötti különbség 250 millió dollár volt." A 134 millió dolláros játékoshátralékon kívül csupán 10 millió dollár volt a játékosok számláján. Lederer és Ferguson először azt gondolta, hogy 60-70 millió dollár visszaszerezhető, de a valóságban ez a szám mindössze 10 millió dollár volt.
Parvis kérdésére, hogy helyesnek gondolta-e Lederer, hogy ekkora hiánnyal továbbra is működjön a terem, Lederer azt válaszolta, hogy épp csak megérkeztek és próbálták összeszedni a tényeket. Megoldást próbáltak találni, de a megoldáshoz meg kellett őrizni a vállalat vagyonát, értékét, csak így lehetett pénzhez jutni, eladni, amiből ki lehetett volna fizetni az ügyfeleket. Még mindig a megrázkódtatás hatása alatt voltak, nem annyira a Fekete Péntek, mint a 21-ei jelentés miatt: "A 15-ei hír rettenetes volt, de ezzel a vállalat meg tud birkózni, át tud jutni rajta. Ez egy megoldható probléma, ezt mutatja a PokerStars esete is. "
Április 21-én csak a Full Tilt pénzügyi igazgatója, a vezérigazgató, Ferguson és Lederer tudtak a szörnyű pénzügyi helyzetről. Nem próbálták eltitkolni, igazgatótanácsi ülést hívtak össze a vállalati jogászok, Barry Boss, Jeff Ifrah és Ian Imrich, illetve a marketingigazgató részvételével. Lederer nem tudja az első konferenciahívás dátumát, de nem 21-én vagy 22-én történt, hanem napokkal később, mivel még össze akarták gyűjteni az adatokat, és nem akartak pánikot: "az nem lett volna konstruktív". Úgy akartak az igazgatótanács elé állni, hogy már megoldási lehetőségeket is tudjanak mutatni. Azonban a tagok egy részét magánbeszélgetéseken már értesítette a problémáról, és azt kérte, kezeljék azt bizalmasan.
Mivel a sok Full Tilt tag "ellenséges" volt Bitarral szemben az állítólagos pénzügyi baklövései miatt, leginkább Lederer beszélt, amire így emlékezett vissza: "Azok a kezdeti konferenciahívások nehezek voltak, Nem voltak olyan produktívak, mint szerettem volna." Például az első esetben Perry Friedmant az ügyvédje képviselte - Friedman ott volt, hallgatta a tárgyalást, de nem vett részt benne. Lederernek ez nem tetszett: "Nagyon aggódtam, hogy az ilyen tagok dermesztő hatással lesznek a csoportra, mint működő entitásra. Tudtam, hogy a megoldáshoz nagyon fontos, hogy a csoport működő legyen." A második konferenciahíváson már 9-10 tagot is az ügyvédje képviselt.
"Mi voltunk saját magunk legrosszabb ellenségei," mondta Lederer a Full Tilt tulajdonosairól. "Az összes tulajdonosnak, aki nem volt aktív a vezetésben és aktív volt a hiány létrehozásában, könnyű volt áldozatnak éreznie magát egy ilyen szituációban. Voltak tulajdonosok, akik kapták a csekkeket, azt gondolták, hogy a vállalat nagyszerű helyzetben van, és most azt mondták nekik, hogy 250 millió dollár hiányzik... Ilyen helyzetben nagyon nehéz rávenni az emebreket, hogy felelősséget vállaljanak a problémáért. [...] Nem számít, ki volt a vétkes a probléma okozásában, mi vagyunk a vállalat tulajdonosai. Mi vagyunk a felelősek, és néhány tulajdonos meg is értette ezt... Volt a tulajdonosoknak egy másik csoportja, akiket sokkal inkább az érdekelt, hogy ki a hibás. Az a baj, az ilyen típusú gondolkodással, hogy ha ki is találjuk, hogy kinek a hibája, az hogyan segít hozzá, hogy bárkit is kifizessünk? Hogyan oldja ez meg a problémát? Az egyetlen dolog, ami számított, hogy az ügyfeleink ki legyenek fizetve. Ez volt a morális kötelezettségünk a pókerközösség felé.[...] Érzésem szerint sok tulajdonosnál az első számú prioritás az volt, hogy bármilyen megoldást is találjunk, az legyen jövedelmező számára." Lederer kitért a kérdés elől, hogy kik voltak ezek: "Különleges helyzet volt, különlegesi beszélgetések, voltak olyan tulajdonosok, akik nagyon dühösek voltak, amiért a részvényeik értéke csökkent."
Már az elején volt jelentkező a Full tilt megsegítésére: Valóban tárgyaltak Jack Binionnal, a tervezet szerint 150 millió dollárt kaptak volna a Full Tilt 40%-áért. (Ez nem azt jelenti, hogy valakinek át kellett volna adnia a tulajdonát, hanem az eredeti tulajdonok aránya megmaradt volna a maradék 60 százalékon.). Ezt azonban nem fogadták jól a tulajdonosok: "Miközben olvastam a feltételeket, a fújolás szinte elnyomta a hangom, Meg kellett állnom egy kicsit, mert nem tudtam folytatni az olvasását, Folyamatosan mindenki félbeszakított. " Lederer szerint Gus Hansen volt az, aki ésszerűen viselkedett, és megkérte a tagokat, hogy csendesedjenek le, hogy Lederer felolvashassa a feltételeket.
Megállapodás azonban még jó sokáig nem született. Bár az első három hónapban számos cég képviselője járt Dublinban és tett ajánlatot, az voltaképpen mindig csak egy lista volt a feltételekről, nem jutottak el valódi szerződéstervezethez. Lederer azt állítja, hogy ő sürgette a megállapodást a tagok felé, nem rajta múlt, hogy nem jött össze: "Én csak egyetlen hang voltam a sok közül, bár valószínűleg a leghangosabb abban az értelemben, hogy én beszéltem a legtöbbet ezeken a konferenciahívásokon.... 2011 májusának elején felhoztam az idő és a sürgősség problémáját... Azt gondoltam, hogy komoly kényszerhelyzet van, és el kellene fogadnunk az első legjobb ajánlatot, amit kaphatunk. Azt gondoltam, minden tőlünk telhetőt meg kell próbálnunk, hogy május végére tető alá hozzuk a megállapodást. [..] Amikor ezt javasoltam, azt nem fogadták jól a tagok. Nem akarták, hogy pánikba essünk és elfogadjuk az első ajánlatot." Lederer ismét nem árulja el, ki volt az, aki ezen a véleményen volt. A megállapodás ellenzőinek az volt fő érve, hogy az FTP még mindig pénzt keres, nem kell sietniük sehova, és valóban, májusban jól ment a vállalatnak.
Állítás szerint Howard Lederert ez nem győzte meg: "Az volt az álláspontom, hogy nincs időnk. Sosem tudhatjuk, mikor üt be újabb ménkű. A World Series of Poker miatt is aggódtam. Azt gondoltam, hogy ha a WSOP elkezdődik, akkor a vállalat hatalmas negatív publicitást kap."
