Lederer-akták VI.
A pokernews.com által készített Lederer-interjú hatodik része a játékosoknak adott kölcsönökről és a Groupe Bernard Tapie-féle ajánlatról szól.
A beszélgetés a játékoskölcsönökkel kezdődött, sok játékos tartozott a Full Tilt Pokernek, akár milliókkal is. Lederer azt mondta, hogy ő volt az egyetlen, aki a Fekete Péntek után nem sokkal visszafizette a kölcsönét: "Az igazgatótanács meglehetősen hamar értesítette a tagságot, hogy egyes tagok tartoznak a vállalatnak, és vissza kell fizetniük a pénzt. [...] Nagy ellenállásba ütköztünk. 2011. májusának végére csak egyetlen tag fizette vissza a kölcsönét, én. 700 000 $-ral tartoztam, és május végén fizettem vissza " Lederer valójában egymillió dollárral tartozott, de a játékosszámláján volt 300 ezer dollár. Gus Hansen azonban rámutatott, hogy a játékosszámlákon lévő pénzt nem lehet valódi pénznek tekinteni, mivel nem lehet vele kifizetni a játékosokat. Ezután Lederer egy különálló élő számlára fizette vissza a teljes tartozását. Egyébként Gus Hansen meglehetősen törődött a játékosokkal, többször is felszólalt az érdekükben. Lederer nagyon elismerően nyilatkozott róla.
Lederer elmondása szerint ezen kívül csupán Phil Gordon küldött vissza pénzt, 11 000 $-t. Phil Ivey, Erick Lindgren, John Juanda, Ray Bitar és David Oppenheim voltak azok a tagok, akik kimagaslóan nagy összeggel tartoztak, de egyik sem fizetett, pedig folyamatosan kérték őker erre. Oppenheim például vitatta az összeget, szerinte a vállalat 100 000 $-ral tévedett. Lindgren 2010 április 7-én, egy héttel a Fekete Péntek előtt kért 2 millió dollárt Chris Fergusontól a játékosszámlájára, hogy kifizessen valakit. Meg is kapta a pénzt, átküldte a másik játékosnak, aki kiutalta a teremből. Azonban a pénzügyi osztály hibát követett el, és banki átutalással is küldött 2 millió dollárt Lindgren bankszámlájára. Amikor Chris Ferguson ezt tudatta Lindgrennel, ő beismerte, hogy tartozik, de nem fizette vissza a pénzt. Lederer a WSOP 2011 után megkereste Lindgrent, aki azt mondta, hogy ő úgy tudta, Fergusonnak tartozik, és nem a Full Tiltnek. Lederer elküldte a számlaszámot, ahová Lindgrennek kellett volna küldenie a pénzt, de a számos sürgető hívást és sms-t Lindgren szinte teljes egészében figyelmen kívül hagyta, a pénzt nem küldte vissza.
Viszont Lederer szerint Chris Ferguson 14 millió dollár tulajdonosi osztalékot visszaadott a Full Tiltnek, hogy segítsen felszínen tartani a vállalatot. 9 millió dollár volt még a cég számláján volt, 5 millió dollárt már elküldtek Fergusonnak, de amikor Ray Bitar a cég helyzetére hivatkozva visszakérte ezt a pénzt, Ferguson visszaadta, Lederer nem ismer senkit, aki ezt megtette volna, szomorúnak és méltánytalannak tartja, hog ya többi tag hagyta, hogy Ferguson ezt tegye, és nem követték a példáját. Szerinte a Full Tilt sosem tudott volna megállapodni a PokerStarsszal, ha ez a pénz nem kerül vissza.
A beszélgetés a vádindítvány kiegészítésére és a Groupe Bernard Tapie vásárlási kísérletére terelődött: 2011 szeptember 11-én az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma kiegészítést nyújtott be a Full Tilt elleni vádindítványhoz, és piramisjátéknak nevezte a termet. "Egy piramisjátéknak nincs bevétele, egy piramisjátékot nem lehet eladni. Nagyon sérelmesnek éreztem a piramisjáték meghatározást," emlékezett vissza Lederer. Ráadásul a panasz Lederert, Fergusont, Rafe Furstöt és Bitart nevezte meg a piramisjáték vezetőinak. Lederer szerint a kiegészítés után szinte mindenki elhagyta a hajót. Rafe Furst 2011 még júliusában távozott az igazgatótanácsiból, ami három tagra szűkült. Emellett Lederer csak öt taggal tartott a kapcsolatot a 23-ból.
Ősszel komoly tárgyalások folytak a Groupe Bertrand Tapie-val: "Ez a csoport a nagyon nehéz pénzügyi helyzetben való cégekkel foglalkozik [...] [Tapie] Jeff Ifrah-on keresztül vették fel velünk a kapcsolatot, aki nagyon fontos tagja a jogi csapatunknak. A megállapodás ilyesmi volt: 'Itt vannak az általános feltételei a vállalat átvételének. Mi egyetértünk ezekkel a feltételekkel, ezért megengedjük nektek, hogy beszéljetek az Igazságügyi Minisztériummal egy globális megállapodás létrehozásáról, ami lehetővé teszi ennek a megállapodásnak a létrejöttét. Ha ez megvan, gyertek vissza, és megkötjük a megállapodást. '" A GBT komolyan vette az üzleti lehetőséget, rengeteg időt töltöttek Dublinban, hogy megismerjék a vállalatot, és pénzt is szereztek a megvásárlására.
2012 januárjában létrejöhetett volna a megállapodás, de Ledererék megakadályozták, a GBT-féle megállapodás ugyanis Lederer szerint kedvezőtlen volt a játékosok számára, mivel csak pennyket kaptak volna dolláronként, kevesebb, mint 10 centet. "A készpénzt tekintve a vállalat nem ért sokat, nem volt neki sok. Ha a vagyont nézzük, csak önmagában, az nem ért sokat. A vállalatot egybe kellett tartani egy lélegző, élő organizmusként. " Ha nem jön a PokerStars, a GBT végül megkötötte volna a megállapodást, bár a minisztériumnak voltak problémái az ügyfelek kifizetésével kapcsolatban, amelyeket Ledererék is osztottak, de végül megegyeztek volna.
2012 áprilisában a Tapie-féle tárgyalások megszakadtak, és jött a PokerStars. A megállapodást megkönnyítette, hogy kiderült: nem kell a tagok jóváhagyása a megállapodáshoz, mivel a minisztériummal való egyezség szerint az lefoglalta a Full Tilt vagyonát, és ő adta el a PokerStarsnak. így a terem vagyona kikerült a tagok hatásköréből. E jogi vélemény ellenére a Full Tilt vezetősége megkérte a részvényeseket, hogy írják alá a dokumentumot. Lederer szerint erre nem mindenki volt hajlandó: " Semmi sem könnyű ezzel a csoporttal. A Phil Gordon, Perry Freidman, Scheinberg- féle csoport nem mutatott érdeklődést az aláírás iránt [...] Egyszerűen ignoráltak bennünket. Egyszerű rosszindulatból, azt hiszem. Nem igazán tudom, hogy miért, úgy döntöttek, hogy nem írják alá. John Juanda szintén úgy döntött, hogy nem írja alá. ironikusnak találom, hogy az a két tag Chris és Ray mellett, aki közleményt adott ki a megállapodásról és a megkötése miatti öröméről, John Juanda és Phil Gordon volt." Lederer szerint Juanda holtversenyben a második legnagyobb részvényese volt a Full Tiltnek.
A végén Lederer arról beszélt, hogy furcsának találta, hogy a tagok egy nagy csoportja nem érezte sajátjának a Full Tilt problémáját. Ismét azt mondta, hogy ő a cég egyik tulajdonosa, a cég tönkrement, és őt nem érdekelte, kinek a hibájából, de a szörnyű helyzetet meg kellett oldani.
