Lederer-akták V.

Matthew Parvis azt kérdezte, miért folytatta a Full Tilt befizetések elfogadását, miután a hiányt felfedezték, idézett egy levelet, mely szerint a vállalat hozzáférhető készpénze 5 millió dollár alá csökkent. Lederer szerint a levél nem 2010 tavaszáról, hanem júniusból származik. Beszélt szakértőkkel, és azt mondták neki, hogy a vállalat ugyan fizetésképtelen, de nem áll a csőd szélén, természetesen kell készíteni egy tervet, amivel betömik a valóban nagy lyukat.: "Természetesen, sokat gondolkodtam rajta. Emlékszem, hogy áprilisban felhívtam egy csőd jogtanácsost. Néhány csődtörvényben jártas ügyvédet is telefonvégre kaptam, és feltettem nekik néhány egyszerű kérdést. [...] Én csak egyetlen személy vagyok. [...] Az én feladatom az volt, hogy találjak egy befektetőt, akinek segítségével ki tudjuk fizetni az ügyfeleket. Az Alderney feladata volt,hogy meghatározza, működhet-e a cég vagy sem."

Lederer elismerte, hogy már 2011 júniusában a PokerStars már érdeklődött a Full Tilt megvásárlása után, azonban Ray Bitarnak és a Full Tilt ügyvédeinek akkor fenntartásai voltak, és meggyőződésük volt, hogy nem jöhet létre megállapodás a PokerStarsszal: "Tudtuk, hogy esetleg ők is szóba jöhetnek. Azt hiszem, lett küldve egy sms Chrisnek [Ferguson]. A nagyon korai szakaszban Ray úgy gondolta, hogy ez nem jó ötlet. Az ügyvédeinknek sok fenntartása volt, amelyek meglehetős pontosnak bizonyultak. A legelején ez nem tűnt jó elképzelésnek."

A következő téma Phil Ivey keresete volt, amelyet a World Series of Poker 2011 elején nyújtott be a terem ellen. Lederer szerint e kereset megsemmisítő volt, és Ivey egyedüli célja az volt, hogy kieresszék az aranykalitkából és nem a játékosok segítése. Az eredeti tulajdonosok ugyanis kötelesek voltak hirdetni a vállalatot mindaddig, amíg meg nem szabadultak a részvényeiktől vagy azok értéktelenné nem váltak. Lederer szerint ez alapvető volt a Full Tiltnél. ha valaki el akarta volna hagyni a céget, akkor a részvényei visszaszálltak volna a cégre. Ivey több mint egy éven keresztül zúgolódott, hogy másik termet akar képviselni, de meg akarja tartani a részvényeit.

Lederer állítása szerint mondta Ivey-nak, hogy tovább gyengíti a vállalatot, ha eleresztik a szerződéséből. Lederer szerint a kereset semmi más hatással nem járt, csak csökkentette a cég értékét: "Egyszerűen azt mondtam: 'Most a vállalat léte forog kockán. Az ügyfeleink pénzét kéred. Azt kéred tőlünk, hogy csökkentsük a cég vagyonának értékét most, a szükség idejében. És olyasmit kérsz, aminek szinte nincs értéke számodra. Nagyon kis esély van rá, hogy másik online szerencsejáték oldalt képviselhetsz, mielőtt a Full Tilt megoldaná a problémáit."

Amikor Parvis megemlítette, hogy az emberek azt mondták, hogy Phil Ivey a játékosok érdekében állt ki a Full Tilt ellen. Lederer azt mondta, hogy Ivey "senki másért nem szólalt fel, csak saját magáért.Ennyi." Szerinte Ivey-nak "morális kötelessége volt a pókerközösség felé megtenni mindent, amit csak tudott, hogy legalább ne ártson a vállalatnak, amelyből olyan sokat profitált [...] A kereset abszurd volt." Ugyanakkor Lederer elismerte, hogy bár komplikálta a dolgokat, de nem biztos abban, hogy a keresetet jelentett-e a valamit egy megállapodás esetleges létrejötte szempontjából. Jack Binion azonban Phil Ivey keresete után mondott le a megállapodásról.

Parvis megkérdezte, szóba került-e Ray Bitar eltávolítása. Lederer azt mondta, hogy felvetődött, de ő nem érezte úgy, hogy Bitart meg kellene fosztani tisztjétől. Ezt azzal indokolta, hogy Rayt sosem szánták hosszú távú vezérigazgatónak, így nem volt szükség az elmozdítására. Azt is elismerte, hogy Bitar ekkor még mindig kapott fizetést, de ő arra bátorította, hogy ne vegye fel.

2011 júniusában volt egy kísérlet a Full Tilt igazgatótanácsának megváltoztatására. Szerkesztettek egy tagi írásbeli hozzájárulást, amely a jelenlegi igazgatótanács eltávolítására és Ray vezérigazgatói tisztségéről való lemondatásra szólított fel. Az igazgatótanács helyét Phil Gordon, Phil Ivey és Andy Bloch vette volna át, J.K. Scheinberg lett volna az új vezérigazgató, aki már azelőtt vezérigazgatóként mutatkozott be, mielőtt döntés született volna erről. A változás hívei voltak többségben, bár nem sokkal, és Lederer azt mondta, hogy elborzadt, amikor látta, hogy az új igazgatótanácsi tagok havi 20 000 $-t kaptak volna fejenként. Amikor erre rákérdezett, azt mondták neki, hogy az igazgatótanácsi tagoknak ösztönzés kell a munkához. Lederer azt mondta, hogy az egyik legnagyobb hibája volt, hogy hagyta, hogy ez a folyamat folytatódjon. Volt néhány tag, aki megkereste Lederert, és azt mondta, hogy ha úgy ő érzi, ez rossz ötlet, visszavonják a nevüket a dokumentumról.

Lederer szerint nem volt semmi értelme Phil Ivey-t bevonni az igazgatótanácsba, mert beperelte a vállalatot 150 millió dollárra. Phil Gordon csak vért akart, Andy Bloch csak azért kellett, hogy megnyugtasson bizonyos tagokat, akik különben nem egyeztek volna bele. Lederer megkérte a vállalat licencekkel foglalkozó ügyvédjét, hogy sorolja el az összes problémát, ami Bitar erőszakos eltávolításával jelentkezne. A lista 12-15 pontból állt, például a francia licenc örökre való elvesztéséből, az AGCC-t értesíteni kell előzetesen a változásról, számos cégnek Bitar az egyedüli kedvezményezettje. Bloch érthetően elbizonytalanodott, és feltételeket szabott az igazgatótanácsi tagságához. A fenti pontok tisztázása mellett egy 30 millió dolláros alapot akart, amelybe az összes tulajdonos fizetett volna elkötelezettsége jeleként. Végül nem történt meg a csere.

Lederer így beszélt erről az időszakról: "A legnagyobb hibám az volt április 15. után, hogy nem állítottam le az ostobaságot, nem állítottam le az igazgatótanácsot. [...] 5 perc alatt eltüntethettem volna ezt az igazgatótanácsot. Az ügyfeleink megérdemelték volna, hogy többet harcoljak értük. Tudtam, hogy ez nagy hiba."